Életrajzi adatok
Marx Artúr biokémikus, tudományos kutató, kutatólaboratórium vezető a Bukaresti” I. Cantacuzino” Mikrobiológiai Intézetben, háromszoros Humboldt ösztöndíjas vendégkutató a Freiburgi „Max Planck” Immunbiológiai Intézetben, a Román Tudományos Akadémia elismeréseként a „V. Babes” díj tulajdonosa.
Sokgyerekes családban született Nagyenyeden 1927. XII. 25 -én, Karácsonykor. Nyolcan voltak testvérek: József, az ismert fotóművész, Mária, Piroska, Öcsike, Bandi, Emília, Éva és Artúr. Édesanyja Kovács Mária (1889-1973), édesapja Marx József (1887-1963), kereskedelmi pénzügyi ellenőr volt a Hangya Szövetkezetnél Marosvásárhelyen, majd Nagyenyeden közismert üzletet működtetett „Marx üzlet” néven”, amit Czirneréktől vásárolt meg az emeletes épülettel együtt, amelyben az üzlet működött, lakásuk is itt volt az emeleten. Ma a Municípiumi Rendőrség székháza. Az apa kereskedelmi tevékenysége az l948-as államosításig tartott, amikor üzletét és minden vagyonát elvette a kommunista államhatalom.
Marx Artúrnak szép gyerekkora volt Nagyenyeden a csendes kisvárosban, a szőlődombok tövében, ahol ősszel mézédes szőlőt és más finom gyümölcsöket fogyasztott, tiszta levegőt szívhatott tüdejébe. Barangolhatott a környéken, az Őrhegy ösvényein, a Sétatéren, a Bükkös laposán, a Maros parton, a Kőköz sziklái közt. Amikor kinézett a város főterén lévő szülői ház ablakán, csodás látvány tárult szeme elé: a régi enyedi várfalakat, a református templomot, a Városházát és a Bethlen Kollégium épületét látta maga előtt. Csupán100 méterre volt lakásuktól az iskola, nála közelebb csak a kollégiumi „intrisek” laktak.
Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a Bethlen kollégiumban végezte, ahol – saját bevallása szerint – nagy hatással voltak rá Rácz Lajos német-román nyelv és Szathmári Gyula biológia – kémia szakos tanárok. Osztálytársai voltak: Akli Miklós, Kovács Éva, Lőrincz János, Márki Zoltán, Mészáros Éva, Szabó István, Tóth László, stb.
Főiskolai tanulmányait Kolozsváron a Bolyai Tudományegyetem biokémia karán végezte 1951-ben. Tanárai: Varga László „akinél a pontosság eleganciája volt megkapó”, és Felszeghy Ödön „aki a biokémia szépségeit oltotta hallgatóiba”.
Életpályája
Életpályáját az élőállapot és ennek keretein belül az emberi szervezetnek a törzsfejlődés során kialakult védekező mechanizmusainak és intim működésének, az immunrendszer feltárása jellemzi, tekintetbe véve azt a tényt is, miszerint önvédelme akarati tényezőktől is függ, az ember nemcsak pszichoszomatikus voltában, hanem csoporttagként is képes védekezni. Mindezen kutatásait sejt szinten, molekuláris nívón végezte, korának lehetőségei szerint, behatolva az élőállapot lehető legmélyebb nívójának titkaiba.
Fő kutatási területe: az endotoxinok. Ezzel kapcsolatban idézzük Ivan L. Bennett, Jr.–t, a Johns Hopkins Egyetem munkatársát az 1970-es évekből: „Az endotoxinok ellenállhatatlan molekulák. Úgy tűnik, a természet oly tökéletes arányban ruházta fel őket a jótékony és káros tulajdonságokkal, hogy a kutató csak egyet tehet: behódol nekik, és nekivág beható vizsgálatuknak.”
Az endotoxinok kutatása a XIX. század hetvenes éveinek végén kezdődött. Koch felfedezése után, miszerint minden fertőző betegség egy-egy meghatározott mikrobától ered. Kimutatták, hogy a baktériumok gyakran toxinokat (mérgeket) termelnek, és azok keltenek betegséget a szervezetben. Tudjuk, hogy összetevőinek zöme fehérje. Richárd Pfeiffer fedezte fel, hogy a koleratoxin bomlásából mérgező anyag is termelődik (1892), és endotoxinnak nevezte el, mivel a baktériumokból sikerült kivonni (a görög endo szó magyarul azt jelenti „benne”, a toxin „mérget jelent”), majd későbbi vizsgálatok során rájöttek arra, hogy nevük nem megfelelő, mivel nem a baktériumok belsejében, hanem felületükön találhatóak ezek a toxinok. De a névadás már megtörtént. Az 1960-as évek végén tisztázódott, hogy az endotoxin lázkeltő és mérgező hatásáért a lipid (zsír) frakció felel. Tehát a polizacharidok, sajátos szerkezetük révén a baktérium szerológiai magatartásának sajátosságait határozzák meg.
A baktériumok mérgező alkotórésze- az endotoxin, poliszacharidból (azaz egy hosszú cukorláncból), egy „A”-lipidnek nevezett zsírnemű anyagból, valamint foszforból áll. A baktériumok vagy Gram-pozitívak, vagy Gram.-negativak, aszerint, hogy a Hans Cristian Joachim Gram dán orvos által kidolgozott vizsgálat során megfestődnek-e vagy sem egy bizonyos kék festékanyaggal. A Gram-negatív baktériumok mindig termelnek endotoxinokat, a Gram-negatívak viszont sohasem.
Az endotoxinok azért olyan veszedelmesek, mert igen változatos megbetegedéseket és így tüneteket okoznak (láz, hidegrázás, keringési elégtelenség, sokkos állapot), molekuláik pedig „merev páncélt” alkotnak az őket hordozó baktériumok felszínén, s ezzel az antibiotikumok gyógyító hatását megakadályozzák. Ugyanakkor segíthetik immunrendszerünket a fertőzések és daganatbetegségek leküzdésében. Az endotoxinok fő jellemzője, hogy hő hatására elvesztik kórokozó képességüket.
Marx Artúr szakértelmén és munkaszeretetén kívül, már fiatal korában megmutatkoztak többirányú hajlamai. Középiskolás korában sportóol, tornászik, atletizál (testnevelő tanára Bakó Árpád), úszik, műugrásban is jeleskedik. Az év végi „Tornavizsgán” a gyakorlatok megkezdése előtt „előtornászott” egyedül, egy erre a célra előkészített asztalon a nagyközönség előtt. A művészetek iránti hajlama, a zene iránti rajongása a hegedűn szeretetében mutatkozik meg. 8 éves korától hegedülni tanul. Ez a zene-szeretet családi hagyomány, zongoratanár jár a házhoz. Nemes János, a kollégium zenetanára tanítja a helyes ujjmozgatásra, jól énekel, fejlett a zenei hallása és ütemérzéke, hegedűhangja meleg tónusú. I. gimnazista korában rendszeres hegedűtanításban részesül (Veress István kollégiumi zenetanár, és Güttler Olga tanítja hegedülni). A főgimnáziumban I. hegedűs, Winkler Albert – a későbbi zeneszerző – harmóniumon kíséri. Később kimagasló szinten zenél, Kolozsváron, az egyetemen a kamarazenekar tagja, Gutthmann Mihállyal hegedült, majd Bukarestben Liviu Comes vezetése alatt is hegedül. Ruha Istvánnal is jó barátságban volt, egyszer Bukarestből vonattal érkeztek ketten Tővisre és innen együtt gyalog mentek Nagyenyedre. Bukarestben az orvosok kamarazenekarának, majd a vonósnégyesnek több mint tíz éven keresztül oszlopos tagja. Cristescu karnagy vezénylete alatt is hegedült Bukarestben. Szabad idejében mindig szívesen hegedült a klasszikusok műveiből vagy zenét hallgatott, ezzel is bizonyítva azt a tételt, miszerint a zenének katalizáló hatása van a gondolkodásra. A zene fokozott fegyelemre kötelezte, fejlesztette ősszpontosító készségét, új ismeretek megszerzésére sarkallta, személyiségének gazdagodásához vezetett.
Tudományos munkássága négy időszakra osztható:
– Az egyetem elvégzése után 1951-től Bukarestbe a rangos „I. Cantacuzino” Mikrobiológiai Kutatóintézetbe kapott kinevezést, ahol a baktériumokkal foglalkozott a Táptalaj osztályon. Itt szenvedélyes munkát végzett, melynek eredménye egy pár új táptalaj elkészítése volt. Ezek közül egyet, az élesztőből készítettet, ma is használ az intézet. Az akkori gyakorlatnak megfelelően használt, költséges húskivonatot, élesztőgombákkal helyettesítette, és új táptalaj előállítási módszert dolgozott ki. Mindezekért hivatalos elismerést is nyert. A kutatások eredményei könyvben is megjelentek, elyet két kollégájával írt (1961).
– Áttért az endoxin kutatására, aminek keretein belül komplex megfigyelések és kísérletek sora következett. Az endotoxin szerkezete és biológiája foglalkoztatta különösképpen. Doktori disszertációját is ebből a témakörből írta. „A bakteriális antigének immunkémiája” címmel (Immunochimia antigenilor bacteriali), amit Bukarestben 1973. július 17-én védett meg.
– 1969-ben Humboldt ösztöndíjasként egy évig a németországi Freiburgban a Max Planck Immunbiológiai Intézetben dolgozott, ahol az Enterobacteriaceae-család közös antigénjének a szerkezetvizsgálata volt a feladata, majd ezt a Brucella abortus és Yersinia enterocollitica közös antigénjének a tanulmányozása követte. Nagy fontosságot tulajdonított a kémiai szerkezet vizsgálatának, ami sok esetben magyarázatot adhat a biológiai sajátosságokat illetőleg.
– A Bacteroidaceae cross-reacting antigén (BCA) kutatásait csoportosan, más kollégákkal közösen végezte (Maria Petrovici, J. Bittner és mások). Ezek után következett az immunmodulátorokkal való kísérlet-sorozat, melyet a nemzetközi szakirodalom Biological Respons Modifiers (BRM) elnevezéssel illet. Kiindulási pontja az az alapelv volt, miszerint az immunrendszer elsődleges feladta mind a saját, mind a testidegen struktúrák felismerése. Bebizonyosodott, hogy nemcsak a külvilágból érkező ellenség (baktériumok, vírusok, gombák, stb.) legyőzéséről gondoskodik a szervezet, hanem elsősorban a szervezeten belül állandóan képződő saját struktúrák felismeréséről, és ezek eltávolításáról. Mint ismeretes, minden szervezetben folyamatosan képződnek – genetikai meghibásodás folytán – rákos sejtek, amelyeket a szervezet felismer és semlegesít. A szervezet felismerő képessége hihetetlenül precíz és végtelenül aprólékos. A környezetből a szervezetbe kerülő baktériumok, vírusok mellett a saját megváltozott struktúrák felismerése és semlegesítése, eltávolítása jelenti a szervezet immunhomeosztázisát. Tehát más kifejezéssel élve a szervezet állandó harc színterének tekinthető. Kutatásaiban olyan, baktériumokból kivont anyagokkal folytatott kísérleteket, amelyeknek immunmodulátor hatása van, ezek képesek megváltoztatni a szervezet immunválaszát a környezetből beérkező külső vagy az említett belső ellenségekkel szemben. A sejtimmunológia alapja az immunrendszer katonáinak – az A és T – limfociták, a makrofágok és a többi fehérvérsejt, (amelyek ellenanyagokat termelnek) közötti együttműködés, ami biztosítja a szervezet tökéletes működését és „egészséges” szinten való tartását.
1986-tól ismét Freiburgban a Max Planck Intézetben dolgozott vendégkutatóként, ahova Humboldt ösztöndíjjal ment ki, itt fáradságot nem ismerő módon és odaadással végezte munkáját öt éven keresztül.
Kollégái között komoly szakmai elismerésnek örvendett. A Nobel-díjas Werner Heisenberg* biztatta kutatásaiban, és értékelve szakértelmét és kutató szellemét, küldött neki Bukarestbe egy gáz-kromatográf készüléket, hogy – mint mondta – kutatómunkáját könnyítse.
Munkásságának elismerése jeléül 1983-ben a Román Tudományos Akadémia a „Victor Babeş” díjjal tüntette ki. (A Bacteroidaceae családnak olyan antigénjét sikerült izolálnia, ami keresztreakciót produkál más baktérium törzzsel, ez a gyakorlatban segíti a kezelő orvost az anaerob fertőzést előidéző baktérium azonosításában. A diagnózisnál ugyanis nem mindegy, hogy a laboratóriumi vizsgálatok keresztreakciót biztosító vagy specifikus törzset mutatnak ki. (E kutatások eredményeiről szóló cikk 1982-ben jelent meg az USA-beli Infection and Immunity című immunológiai szaklapban.) Figyelemre méltó megemlíteni, hogy amikor a Max Planck Intézet igazgatója megkapta a Nobel-Díjat, a díjátadási ünnepségen a 20 meghívottja között jelen volt Marx Artúr is.
Az évek folyamán a családszeretet, kikapcsolódás és pihenés miatt minden nyári szabadságának nagy részét szülővárosában, a családban, Nagyenyeden töltötte, ahova mindig visszavágyott, naponta több órát gyakorolt hegedűn, néha a szomszédban lévő katolikus templomban is hegedült. Szívesen játszott Beethoven, Haydn, Mozart, Schubert és Bach műveket. Nemcsak az aktív zenét művelte, előszeretettel hallgatta a zene különböző műfajait rádióban, lemezen vagy élőben, koncerteken. Közvetlen a kapcsolat tartotta ifjúkori barátaival. Enyedi tartózkodásai idején hosszan elbeszélgetett e sorok írójával is a Múzeumban vagy a strandon a biológiai kutatások legújabb eredményeiről, a rákos sejtek genetikai kapcsolatáról és megannyi részletkérdésről. A magas műveltségű tudományos kutató nyitott volt mindennemű információ irányában, fegyelmezett, jóérzésű, halk szavú, ugyanakkor szerény és kifinomult érzékű volt. Sportos alkata, kellemes külseje, meleg és értelmes tekintete megnyerte az emberek rokonszenvét. Nagyon szeretett olvasni szakirodalmat magyar, román, német és angol nyelven.
1991-ben, szülőföldjétől távol, a németországi Freiburgban hunyt el májfertőzésben. Földi maradványai a nagyenyedi református temetőben nyugszanak.
A Max Planck Immunbiológiai Intézet munkaközössége 1991 júniusában részvétnyilvánítást jelentetett meg egy freiburgi újságban, amelyből idézem az alábbi sorokat:
„Fájlaljuk egykori Dr. Marx Artúr vendégtudós elhunytát, aki több éven át dolgozott velünk. Szeretetre méltó és mindnyájunk által nagyra becsült munkatársunk emlékét hálásan fogjuk megőrizni. Részvétünk családjának is szól.”
Megjegyzések:
■A mindennapi apró problémáiból közlünk egy részletet egy 1986. május 12-én kelt leveléből:
„…Közben értesítettek az angolok, hogy a munkámat elfogadták a londoni kongresszusra (tehát nem voltak nyelvi hibák sem), feltételezve részükről, hogy személyesen is ott leszek. (Gondolják ők!!?) Azért kellett 10–szer is újra írni, fogalmazni, állandóan javítottam, átformáltam mondatokat. Minden milliméteres keretbe kell beférjen, szabad hely nélkül és hiba nélkül. A németországi dolgozatból is 5 oldalt újra kellett írjak, mert az ‚immune response’ kifejezés nem tetszett és ‚nonspecific respons’–t kellett írjak helyette. Ezért visszaküldték az egészet – kijavítás végett. Mind nehezebb a cikkek elhelyezése, és mind nagyobb a tartalom-formai – nyelvi követelmény (pretenció) a szakfolyóiratoknál világszerte. Csak nálunk süllyed a követelmény a minőség iránt. Nincs olyan nap, hogy ne hergeljen fel az állandóvá vált tévedések sora, a nemtörődömség, hanyagság, stb. …”
■ Érdekes játéka a véletlennek, az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élő Kovács Ferenc szobrász, anyai ágon Marx Arthúr nagybátyja, megalkotta a Nobel Díjas Alexander Flemingnek, a penicillin felfedezőjének (1929) mellszobrát. Az immunológia és a művészet metszéspontján találkoztak eszmei síkon. A neves tudós négy alkalommal ült modellt a mesternek, akiről domborművet is készített. Ez a dombormű Londonban a St. Mary kórház homlokfalán található, ahol Fleming dolgozott, ma ez a laboratórium Múzeumnak van berendezve.
■*Werner Heisenberg, (1901-1976) Nobel-díjasa fizikus, a kvantum mechanika egyik megalapítója. 1947-től a Max Planck Intézet igazgatója volt. Sírfelirata: „Er lieght irgendne hier W. Heisenberg…”-„Valahol itt nyugszik Werner Heisenberg.”
Tudományos megvalósításai:
– 15 kongresszuson vett részt és mutatott be dolgozatokat.
– Biokémiai és immunkémiai tanulmányokat végzett és közölt bakteriális lipopolizacharidokról.
– Eredményesen tanulmányozta a bakteriális antigéneket:
– Az Enterobacteriaceae család közös antigénje (eredeti preparálási módszer, az ECA jelenléte különböző baktérium törzsekben, az LPS-el való kapcsolat, immungenecitás) A Pseudomonas aeruginosa poliaglutiniábilis antigénje micoidea törzsek okozta fertőzésekben játszik fontos szerepet).
– A CANTASIM elnevezésű – baktériális eredetű immunmodulátor előállításában vett részt, amit brevetáltak és aminek fontos alkalmazása vannak az immunterápiában.
Publikációs munkái:
Két Könyv kapcsolódik a nevéhez:
1.) – Táptalajok -c. kórházi laboratóriumi szakkönyv /Mediile de cultură în bacterologia medicală. (társszerző) /1961, Ed. Medicala,
2.) – Egy fejezet a „Bacteriologia” c. szakkönyvben, Ed. Medicala, 1985
Közleményei:
Több mint 50 szakközleménye jelent meg hazai, amerikai, nyugat-német, francia, és svájci szaklapokban, (Inf. Sziegli Géza. 1995, Aura Salageanu, 1995, Buk.):
Un nouveau milieu semi-syntetique pour l’isolement de l’Hémophilus pertusis
(Dr. Irina Soare, Colette Simmu collégákkal együtt). Trav. De l’Inst. „Dr. I Cantacuzino”, 1957.
A védekezés szabályozói, az immunmodulátorok. TETT, 1985/ 3, pp. 25-28.
Demonstration of Enterobacterial Common Antigen by Bacterial Aglutination,
(az USA-beli Mikrobiológiai Társaság adta ki.)
*Le substrat biochimique des réactions sérologique Croiséé entre „Brucella abortus” et „Yersinia enterocollitica” sérotype 0:9, a Pasteaur Intézet jelentette meg Párizsban
A következő nemezközileg elismert szakfolyóiratokban publikált:
Infection and Immunity
Zentralblatt für Bacteriologie
FEMS Microbiology and Immunology
Romanian Archives of Microbiology and Immunology
Ősszegzés
Élete folytán fűtötte a megismerés vágya, a részletekbe való mély betekintés, figyelme célirányos tudott lenni, szimultán tudta nyomon követni a rész és egész problematikáját, és ami jellemző a komoly kutató emberre, fájt neki, ha valamit nem értett. Felfedezte a jól végzett munka örömét, ami hihetetlenül nagy dolog az életben. Szerénységét csak szakértelme szárnyalta túl.
Végezetül megállapíthatjuk, hogy Marx Artúr, a kutató ember (a barátoknak és kollégáknak részér Túri, a családban Túrika) genetikai öröksége, családi nevelése, iskoláinak és tanárainak minősége, valamint saját képességei: akaratereje, kitartása és hozzáállása az élethez példaként szolgál mindnyájunknak. A fiatal generáció számára példát statuál, hogy íme, a megismerés nagy örömet tud okozni, komoly hozzáállással és munkaszeretettel egy kis városból kiindulva is lehet nagy dolgokat megvalósítani az életben.
Íme hogyan írt róla volt osztálytársa, a neves erdélyi író, Márki Zoltán1984-ben:
„Hány év, hány éjszakai töprengés reménye összegződik a hűvös nyugalmú betűk mögött, a fölsorolásban, a táblázatokban, a bizonyító anyag kimért tárgyilagosságában. És mennyi szerénység, emberség a nyelvezetében, az utalásokban. … Járom, bejárom a laborokat, nem mesterségem a tudományos kutatás, valamit azonban megérzek ezeknek a számokkal bíbelődő, górcsövekbe tekintő fegyelmezett embereknek a szenvedélyéből: az értelem szenvedélye ez, az emberi tudásba vetett hité.”
Irodalom
Rostás Zoltán: Kis lépések a sejt világában, A Hét, 1984. dec. 13.
Márki Zoltán: Egy kutató és a többiek, Előre 1978.
Márki Zoltán: Mitől a láz? Labor omnia vincit, Kezdetben volt a hegedű. Előre, 1984.
Lőrincz László: Marx Arthur biokémikus életrajza
Sziegli Géza dr. Marx Artúr volt kollégája a Cantacuzino Intézetben, hasznos adatokat szolgáltatott (i.src.).
Pethő Éva- hasznos adatokat közölt velünk. (i.v.).
A Londoni St. Mary Hospital homlokfalán található emlékplaketten szereplő Fleming portré Kovács Ferenc, Nagyenyedi származású, az USA-ban élő szobrászművész munkája (Marx Arthur biokémikus anyai nagybátyja). Mint ismert, a világhírű tudós, Sir Alexander Fleming, a penicillin felfedezője, ebben a kórházban fedezte fel a penicillint, amiért Nobel díjat kapott.
Lőrincz László
Nagyenyed, 2008. november 14.