Liszt Ferenc itteni látogatásairól az Áprily-esten

Az Áprily-estek október 20-i rendezvényének szép számban összegyűlt közönségét Józsa Miklós nyugalmazott tanár üdvözölte a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Bevezető szavaiban többek között megemlítette: kevés olyan város van, ahol Liszt Ferenc rövid idő alatt kétszer is járt. Majd felolvasta Vörösmarty Mihály Liszt Ferenchez írt Ódáját (1840), amely eldönteni látszik a vitát a művész magyar voltáról. Benne nem mond ellent a patrióta és a világpolgár, a világ zenésze és a hű rokon. Idézzük az első szakaszt: „Hírhedett zenésze a világnak/ Bárhová juss, maradj hű rokon!/ Van-e hangod a beteg hazának / a velőket rázó húrokon?/ Van e hangod szív háborgatója,/ Van e hangod bánat altatója?”A művész önmagát mindig is magyarnak vallotta és magyar útlevéllel járta a világot. A nagy budapesti árvíz után Bécsben, majd Budapesten is hangversenyezett az árvízkárosultak javára, később Erdélybe is ellátogatott. A közönségről így nyilatkozott: „Itt nem a közönséggel állok szemben, hanem az enyémekkel” (1839., Budapest).

Kováts Krisztián, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke szót ejtett a közeledő Nagyenyedi Magyar Kulturális Napokról, amelynek véleménye szerint jelképesen kezdete is lehetne a mai Liszt-megemlékezés.

A műsort a Fodor László nyugalmazott zenetanár által vezényelt nagyenyedi református egyházi kórus műsora nyitotta meg. Szép sikerrel adták elő Liszt Ferenc Hajnalozó című dalát. Hasonló figyelmet érdemeltek a vetítettképes előadások is. Ugyancsak Fodor László ismertette a zenevirtuóz életét. Előadás közben többek között megcsodálhattuk Barabás Miklós Liszt Ferencet ábrázoló csodálatos festményét is. Az előadásból egyetlen mozzanatot emelünk ki: a fiatal Liszt Ferenc találkozását Beethovennel. Játékát hallgatva, állítólag azt mondta róla, „ördögi fickó” majd hozzátette: „szerencsés csillagzat alatt születtél”. Ez utóbbi igaznak bizonyult, hiszen hétéves korában saját elhatározásból rövid idő alatt tanult meg zongorázni, és sokkal szívesebben gyakorolt a billentyűkön, mint a betűvetésben. Az enyedi hallgatóság felvételről követhette figyelemmel az ünnepelt zeneszerző XII. Magyar Rapszódiáját, László István informatikus technikai közreműködésével.

Győrfi Dénes előadásában a Bethlen Dokumentációs Könyvtár anyagából erre az alkalomra részletes korabeli sajtóutalásokat gyűjtött össze Liszt Ferenc erdélyi körútjairól. Főleg a Múlt és Jelen, a Honismeret, a Vasárnapi Újság, az Enyedi Hírlap voltak a fontosabb források. Liszt Ferenc nagyenyedi hangversenyeiről a korabeli sajtóban Józsa Miklós is egy kis kiegészítő előadással élt, megemlítve, hogy a kiváló művésznek itt is nagyszerű fogadtatásban volt része. Az első alkalommal éppen Kolozsvár felé haladt, és Nagyenyed határában „lovasbandérium” fogadta, mire ő útját megszakítva megállt a kisvárosban. Második alkalommal Kolozsvár felől igyekezett Bukarestbe, és újra megállt a Maros parti városban. Az Enyedi Hírlap 1936. február 16-i számából a Liszt Ferenc halálának 50. évfordulója alkalmából Nagyenyeden rendezett fényes ünnepségről értesülhetünk részletesebben, ahol Pogány Albert kollégiumi tanár tartott előadást. Az ünnepség kigondolója, megtervezője Csefó Sándor tanítóképzői igazgató, a Református Férfiszövetség elnöke volt.

Az enyedi közönség befejezésül felvételről Liszt Ferenc népszerű Les Preludes című szimfonikus költeményét hallgatta meg. Az enyedi megemlékezés az évfordulón tisztelettel adózott Liszt Ferenc értékes hagyatékának, magyarságának és enyedi látogatásainak.

Szabadság, 2011. október 25.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fotók: Admin