Istentisztelet és falutörténet
Ünnepnap a mai. Lovász István, aki 32 éve a falu református lelkipásztora, az újkenyér hálaadó ünnepén 152 részvevőnek oszt ki úrvacsorát az éppen felújítás alatt álló tágas templomban. Segítségére van Nagy Aranka református lelkipásztor, a falu lakója. Ittléte alatt az Istenházát hatszor javították. Az istentisztelet után a falunapok történetét követhetjük nyomon. 2009-ben kezdték el, akkor Józsa Miklós tanár úr előadása révén egy neves lelkipásztor-festőre, Grúzda Jánosra emlékeztek, aki 1925-ig volt becei lelkész. Másodszor, 2010-ben visszaemlékeztek az I. világégésben elesett becei áldozatokra. Emléktábla őrzi nevüket.
Idén Bece múltjával foglalkoztak, ezt Lovász István lelkipásztor ismertette előadásában. Bece ősi település, ahol már Krisztus születése előtt is laktak. A település neve onnan eredhet, hogy katolikus időszakában Benedictus (1272) volt az itteni pap neve. Más vélemények szerint az elő telepest nevezték Bece Jánosnak, és innen eredhet a név is. Már a 14. századtól nyomai vannak egy templomnak, amit persze a történelmi események leromboltak. Az első iskolát 1877-ben létesítették. Sokáig működött itt I–VIII. osztályos iskola, ma elemivel és óvodával rendelkezik a falu. Az elemi 9-10 gyermekkel működik, az óvodában azonban van utánpótlás. A lelkész a költő, Reményik Sándor szavaival is megerősíti az iskola jelentőségét: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát.”
Az előadást követően az RMDSZ küldöttsége és a helyi egyházközség megkoszorúzta Grúzda János és az I. világháborúban elesettek emléktábláját.
Falunapi hívogatás és kultúrműsor
Hét feldíszített, hívogató szekér, népviseletbe öltözött, ostorral a kezükben büszkén feszítő fiúkkal és szép lányokkal indult el a kultúrháztól a faluba. Minden utcába ellátogattak, és dalaikkal hívogatták, csalogatták a helybelieket és a vendégeket a kultúrházba, ahol gazdag program várta az ünneplőket. A szekerek sokáig odavannak a faluba, mi addig az érdekvédelmi szervezet küldöttségével ellátogatunk a postás Perhát családhoz. A beszélgetés egyik témája a munkalehetőség, amely itt is hiánycikk. A koporsókészítők vezetnek, akik legalább 25 embernek biztosítanak kenyeret. A falu többsége azonban a hagyományos mezőgazdasági munkából él, és ebben Bece népe nagyon szorgalmas. Bort minden családnál készítenek, és ha barátok, ismerősök jönnek, szinte kötelező kitenni egy kupával, amivel megfűszerezik a tereferét, hiszen másképp nem is esne jól. Előfordul, hogy a ház nyitott pincéjében hívatlan vendég is megfordul. Régebbi történet, amit szívesen elmesélnek, hogy a ház gazdája postaszobájuk ablakából észrevett egy alakot, amint éppen beosont a ház nyitott pincéjébe. Utána is eredt rögvest, és hamar rátalált, amint javában szívta a bort az egyik hordóból, ráadásul meg se lepődött a rajtaütésen, hanem azt kérte a házigazdától: „Hadd igyak még egy kicsit”. Ez a mondás aztán megmaradt a családi krónikában, gyakran emlegetik, és mindig derültséget vált ki.
A falu központjában, a szépen helyrehozott kultúrházban színvonalas műsort láthattunk. A hívogatás sikeres volt, hiszen zsúfolásig megtelt a terem, volt, aki állva nézte végig a jeleneteket és táncokat. Közben megérkezett a község polgármestere is a feleségével. A műsort Lovász Mária tiszteletes asszony és Tűri Zsolt kitartó munkával tanították be. Egész nyáron készültek, és a táncosok, valamint a jelenetek szereplői sok esetben megizzadtak ugyanúgy, mint szüleik a mezőn. Műsorukat hibátlan szövegmondás és jól begyakorolt táncmozdulatok jellemezték. A közönség élvezte a meseszerű történeteket, és nagy tapssal jutalmazta gyermekei és ifjai igyekezetét, óvodásokat, elemistákat és IX. osztályosokat egyaránt.
A vendég ifjú hagyományőrző lapádiak saját zenekarral bemutatott hagyományos népi táncműsora is elvarázsolta a beceieket.
A becei falunapok jól sikerült falubállal hétfőn hajnalban ért véget. A sok munkától edzett mezőgazdászok egy napra megálltak, és átadták magukat a kultúra, a kikapcsolódás élvezetének. A színpadon pedig megszületett a kemény próbák eredménye. Önmagukat adták, nem akartak idegen tollakkal ékeskedni, és ezt a közönség is megérezte és értékelte.
Szabadság, 2011. szeptember 03.
A rendezvényről készült fényképek megnézhetők itt