FOTÓ: ID. LŐRINCZ ZOLTÁN– Az Elekesek szép számban gyűltek össze a rendezvényre
Elekes Viktor, az enyedi kollégium neveltje, később professzora és mintegy évtizeden át rektor-professzora életét és sokoldalú, áldásos munkásságát Bakó Botond nyugalmazott tanár Nehéz idők rektor-profeszora című, alaposan dokumentált előadásában ismertette. Autentikus kordokumentumok alapján felvázolta az ünnepelt emberi-erkölcsi portréját. Innen tudhattuk meg, hogy egy kézdialbisi gyökerű birtokos nemesi családban született 1880. április 30-án az Enyed vidéki Magyarsolymoson. Tanulmányait I. osztályos korától az érettségi diploma megszerzéséig a híres nagyenyedi Bethlen-kollégiumban végezte, ahol szívós munkára és becsületre nevelték. Miután Kolozsvárt történelem, magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát szerzett, egykori iskolája óraadó tanára, majd budapesti szakképesítése után a tanítóképző intézet „végleges és rendes” tanára lesz 1947- ig. Az I. világháború befejezése után tanári működése mellett a kollégium gazdasági ügyeinek ellenőrzője, majd egy évtizedig rektor-professzora.
1940-től 1947-ig, kényszerű nyugdíjba vonulásáig állandó zaklatásnak volt kitéve: hadbíróság elé állították, több enyedi értelmiségivel együtt Târgu-Jiu-ba internálták, innen visszakerült iskolájába, de hamarosan tudatosult benne, hogy félre kell állnia. Bűne csak az volt, hogy tisztességes, nemzetéért élő, istenhívő magyar ember volt. Miután lemondott minden egyházi és kollégiumi tisztségéről, többé nem lépett be alma materébe, amelynek megmaradásáért szentelte egész munkás életét. 1957. március 1-jén hirtelen bekövetkezett haláláig kistisztviselőként kereste kenyerét.
Az emlékezetes rendezvényt az előadásba beiktatott betétek tették még tartalmasabbá, színesebbé. Bakó Boglárka IX. osztályos képzős diáklány Áprily Lajos A Fejedelemhez című ódájának részleteit mondta el nagy átéléssel, a marosvásárhelyi Madarasné Horváth Ildikó, a nagyobbik unoka a kivetített családi képek alapján ismertette felmenőit, majd a Magyarországon élő Tóthné Horváth Gyöngyi, a kisebbik unoka a mélyen vallásos, szeretett nagyapát mutatta be megható szavakkal, azt a családját féltve szerető embert, aki megtanította őt imádkozni. T. Veress Éva kolozsvári tanár, néhai dr. Veress István agronómiai intézeti professzor lánya gyermekkori emlékei alapján jellemezte Elekes Viktort, a csombordi mezőgazdasági iskola alapítóját.
Sokoldalú pedagógusi munkája mellett Elekes Viktor tevékenyen rész vett a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör sokrétű művelődési életében. Ezért 1928. szeptember 23-án „a régi céhbeli törvények és előírások szerint” fényes ünnepség keretében „közhasznú munkájának elismerése gyanánt mesterré és a becsületes asztalos céh tagjá”-vá avatták, és a megemlékező rendezvényen bemutatott, „függő pecséttel megerősített mester-okmányt” adományozták neki.
Győrfi Dénes, a Bethlen Könyvtár könyvtárosa bemutatott néhány, a Vita Zsigmond hagyatékában felfedezett értékes dokumentumot, amelyek még teljesebbé tették a rektor-professzorról kialakult képet.
Az ünnepségen részt vett Elekes Viktor két unokája mellett két dédunokája, Madaras Árpád marosvásárhelyi vegyészmérnök, Madaras Péter kolozsvári állatorvos, valamint három ükunoka és több közeli és távolabbi rokon.
Az esten a Bethlen-kollégium igazgatói és több tanára mellett jelen volt egy népes diákcsoport is, köztük Wilhelem Gyöngyi IX. osztályos vízaknai származású tanuló, akit a kollégium Keresztszülő Programja keretében Elekes Viktor leszármazottai a tanév elején jelképesen keresztlányuknak fogadtak.
A szép ősz végi Áprily Est egy pohár bor és sütemény elfogyasztása közben kötetlen beszélgetéssel és a rögtönzött családi ereklye-kiállítás megtekintésével zárult.
Szabadság, 2010. november 30.
Fotók: Admin