A múzeumok és tudományok napja
Az első nap a régi és mai múzeumok jegyében a tudományoké volt. Helyszíne a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház (MKH), ahol Krizbai Jenő kollégiumi történelem tanár érdekes előadásában felvázolta a múzeumok, szinte az emberiség történelmével megegyező hosszúságú történetét, amelyik az ókori Alexandriában kezdődött. Ekkor szobrokat, képeket, agyagtáblákat, könyvtárakat mutattak be. A modern korban éppen a múlthoz való viszonyulás változott meg, individualizálódott a világ. Felhalmozódott a tudás. Bod Péter erdélyi világában, a XVIII. században a szép színes tanulóházakat is múzeumoknak nevezték. A Bethlen Kollégiumban 1796-ban megnyitja kapuit a „RARITATUM ET VERUM NATURALIUM MUSEUM” – a ritkaságoknak és természeti dolgoknak múzeuma vagy gyűjteményes háza. Mai utódjai, a Természettudományi és a Történelmi Múzeum még nem tértek vissza jogos, egyházi tulajdonba, de a sok veszteség után is még részben őrzik azt az értékes anyagot, ami az évszázadok folyamán összegyűlt. Többek között Fenichel Sámuel új-guineai természeti és néprajzi gyűjtésének maradványait.
A második előadás Új-Guinea első magyar természet- és néprajzkutatójáról, Fenichel Sámuelről szólt. A 90-es években a suttogó félhomályból előbukkanó kutató emléke egyre több információval került fokozatosan vissza a köztudatba. Ebben két jelentős világutazó és tudós ember megjelenése sokat segített. Balázs Dénes, az érdi Földrajzi Múzeum akkori igazgatója 1992. június 17-én Nagyenyedre látogat, és felhívja a figyelmet „Új-Guinea Kőrösi Csomájára,” megjeleníti élettörténetét és fényképét a Magyar Utazók Lexikonjában (Panoráma 1993. Budapest). Dr. Izsák Sámuel kolozsvári orvosprofesszor, a Fenichel család távoli, atyafisági rokona egy Fenicheltől származó kollázst, majd a birtokában lévő „Naplót” a 12 napos bukaresti gyalogútról, valamint a kutató-gyűjtő más írásait a Kollégiumnak adományozza. (A Fenichel-hagyaték átadása 2007. május 14-én történt a Kollégium könyvtárában.) Ez nagy mértékben segítette a további részkutatásokat, amelynek alapján összeállhatott a pénteki előadás Fenichel Sámuel személyiségjegyeiről és emberi kapcsolatairól.
Föld az új-guineai sírból és emléktábla leleplezése
Az előadásokat más színhelyeken gyakorlatiasabb események követték. Először a Kollégium örvendetesen gyarapodó iskola-múzeumában, Fenichel új-guineai sírjáról származó fémkazettában tárolt földet adott át Kerekes Hajnal ügyvezető elnöknő Turzai Melán aligazgatónak, amit a kollázs alá, egy vitrinbe helyeztek el. Később felírás is készül róla. Az értékes ereklyét 2008-ban Xántus Gábor új-guineai expedíciója alkalmával hozták az enyedi kutató sírjáról, amikor ugyanide helyezték azt a tölgyfa kazettát, amit a Kollégium küldött, benne a Fenichel ház udvaráról származó földdel és téglamaradványokkal, valamint egy oklevéllel. Avram Annamária XII. osztályos tanuló rövid emlékbeszédével zárult az átadási ceremónia.
Emléktáblát helyeztek el Fenichel Sámuel szülőházán – A SZERZŐ FELVÉTELE
A Múzeumok délutánja legkiemelkedőbb eseményére már sötétben került sor: az enyedi Wolksbank épületének homlokzatán, a volt Fenichel házon (a régi Várkert utca, a mai Cuza Vodă 27.) emléktáblát avattak fel a következő szöveggel: „Ebben a házban született 1868 aug. 25-én Fenichel Sámuel, a Bethlen Kollégium diákja, Új Guinea első magyar természet és néprajzkutatója.” A ház jelenleg az enyedi Kelemen család tulajdona. A réztábla leleplezését Kovács Krisztián, Fehér megye RMDSZ elnöke végezte. Előkészítésében, felszerelésében nagy szerepet játszottak László István és Kelemen Csaba, koszorút helyeztek el az RMDSZ, a Dr. Szász Pál Egyesület és a Bethlen Kollégium nevében.
Jó hangulatú szüreti bál
Azt tartják, ha egy bálon az első órában felserken a jó hangulat, akkor az végig olyan is marad. Ez történt a Nagyenyedi Magyar Napok legnépszerűbb rendezvényén, a szüreti bálon, az enyedi Luk vendéglőben, ahol körülbelül 230-an vettek részt. A bált Kováts Krisztián megyei RMDSZ elnök nyitotta meg, aki kihasználta az alkalmat, és megemlített néhány, a templomokkal és az iskolákkal kapcsolatos eredményt, ami megmaradásunknak a záloga. Csép Tamás miriszlói vállalkozóval, a bál fő támogatójával és párjaikkal nyitották meg a táncot. A jókedvhez a nagyszerű műsor is hozzájárult. Az est meglepetése a csombordi fiatalok fellépése volt, akik muzsikájukkal, táncukkal a legkisebbektől kezdődően nagy sikert arattak (Köble Hajnal csombordi óvónő tanította be a táncosokat), akárcsak az utánuk következő Magyarlapádi Hagyományőrző Táncegyüttes. Mindenki nagyon várta a Kolozsvári Magyar Opera művészeit, Ádám Jánost, Hary Juditot, Maneszes Mártont, akik Nagy Ibolya zongorakíséretével, dalaikkal, táncaikkal, humoros rögtönzéseikkel csak fokozták a jókedvet. Az éjszaka folyamán kisorsolták a tombolatárgyakat, a főnyeremény egy színes fénymásoló volt, amit Karácsonyi István balázsfalvi lakos nyert meg. A bál hajnali ötig folytatódott.
Táncos kedvű csombordi fiatalok fokozták a szombati bál jó hangulatát – BAKÓ BOTOND FELVÉTELE
Unitárius istentisztelet, ökumenikus gyülekezettel
Az előző évek enyedi magyar napjain a református, valamint a katolikus egyház volt a vendégfogadó. A harmadik magyar nap egy gyönyörű késő őszi reggelen ezúttal is az Isten házában kezdődött. A kis templom megtelt hívekkel, pótszékekre is szükség volt, hogy befogadja a vendégeket, Barabás János kolozsvári konzult, valamint az enyedi református és katolikus idelátogatókat. A prédikációt Ft. Bálint Benczédi Ferencz unitárius püspök tartotta, akit Sándor Botond helyi unitárius lelkész üdvözölt, mint egyháza 31. püspökét. Ebben a tisztségében a püspök úr először látogatott Nagyenyedre. Nagyszerűen felépített prédikációjából jegyeztem fel a következőket: „Életünk legboldogabb pillanatai, amikor együtt lehetünk.” Tegyük hozzá, hogy olyankor erősebbek is vagyunk, mert a kisebbségi sors sokszor elbizonytalanít, nemegyszer elgyengít, és ezek azok az alkalmak, amikor megerősödhetünk és továbbléphetünk.
Délután a Dr. Szász Pál Házba tért vissza a „Magyar Napok”, ahol az unitárius napok keretében Nt. Dr. Kovács Sándor teológiai professzor bemutatta Tőzsér János és Uzoni Fosztó István: Az erdélyi Unitárius egyház című művét. Szavalatot mondott Kilyén Ilka színművésznő Marosvásárhelyről, és felléptek Márkos Albert és Béres Melinda hegedűművészek Kolozsvárról.
A háromnapos együttléttel, a tudományt és előadást kedvelők kisebb csapata, a szórakozni, kikapcsolódni vágyók népes tábora és a lelkiekben felfrissülni óhajtók gyülekezete egyaránt gazdagodott. Ezért nagyon sokat tett a Fehér Megyei RMDSZ összeszokott csapata: Kerekes Hajnal, László István, Nagy Mária és Molnár Ida. Köszönet nekik!
Szabadság, 2010. november 08.
Fotók: Admin