„Szociális gondjaink” (2015. jún.-23-24)
1989 óta Magyarországon és később Erdélyben is megalakultak az első falugondnokságok. Az eltelt 25 év alatt megerősödtek, tapasztalatokat szereztek hálózattá fejlődtek. Abból a felismerésből, születtek, hogy tájainkon, főleg vidéken egyre több a, magára maradt idős vagy beteg ember, de segítségre szorulnak a fogyatékkal élők is. Nő a hiányos családok száma, a messze került családtagok sorsukat itthon már nem tudják naponta követni. A falugondnokság tehát egy szükséglet, amit főleg az egyházak és a civil szerveződések vállalnak magukra. Magyarországon 1380 falu és tanyagondnokság, Erdélyben 27 szolgálja a vidéki társadalmat, amlyekből megalakult a Romániai Falugondnokság Szövetsége. Volt tehát mire visszatekinteni a Torockói Konferencián, amit a Vas és Győr Sopron megyei szervezet és a Brassais Véndiák Alapítvány (Kolozsvár) közösen szerveztek..”Bár kezdetben történtek kísérletek a román falvakban is a rendszer meghonosítására, de a központi hatóságok a mai napig sem tudták tisztázni, hogy tulajdonképpen miről is van szó?
Történeti kibontakozás: A megalakuló anyaországi falugondnokságok, már kezdetben keresték a partnerséget az erdélyiekkel. 1993-ban Lakner Zoltán az Antal kormány szociális kérdésekkel foglalkozó miniszteri biztosa Torockón a Polgármesteri Hivatalban tartott tanácskozáson tett kezdeményezést, a falugondnokság helyi megalapítására. Részvettek megyei román vezetők is. Mégsem Torockón alakult meg az első falugondnokság, hanem a Nyárádmenti Szentgericén, majd Gyergyóremete külső kerületében Borzonton. 1995-ben Torockón. Falugondnoksági Konferenciát tartottak, 1996-ban újabb Konferencia volt, ezúttal a magyarországi Sarkadon. Közben a kezdeményező Kemény Bertalan (Berci bácsi) megkérte Szabó Zsolt, egyetemi tanárt, a Művelődés főszerkesztőjét, hogy dolgozza ki az erdélyi falugondnokság szabályzatát. Végül 2005-ben Veres Rudolf polgármestersége idején alakult meg Torockón a falugondnokság. Rövidesen megérkezett a mikrobusz Magyarországról és beindulhatott a munka. A megállapodás értelmében a fenntartást a Torockói Tanács vállalta magára. Az első munkatárs Simándi Attila, akit később Nagy Irén gondozó is segített.
A jelenlegi konferencia azért is jubileumi, mert Magyarországon 25 éve indult be a hálózat kialakítása, míg Torockón valamivel több, mint 10 éve működik a szolgálat.
Szakmai program A Konferenciának a két nap alatt több mint 80 részvevője volt. A tartalmilag igen gazdag tanácskozást a Kríza János Kultúrotthon kistermében, az alkalomhoz illő szép dekorációval, tették bensőségesebbé. A Konferencia mottója Kemény Bertalan a falgondnokság „atyjának” szavai az asztal feletti falon volt olvasható:” A jót tenni elmulasztani nem szabad. Nem érdekes ki mit szól hozzá, kinek tetszik, kinek nem. A rosszat pedig ne tegyem, akárki, akármiért is mondja.
Szőcs Ferenc helyi polgármester üdvözölte a részvevőket, szükségesnek nevezte a tanácskozást és felhívta a figyelmet Torockó, a falugondnokság pénzhiányos helyzetére és az anyagi támogatásra. Szabó Zsolt, aki végig ott volt a kezdeményezők, és megvalósítók táborába, emlékeiből idézett. A Művelődésben „Szociálpolitikai útkeresés” című cikkében így írt: „A vitathatatlanul sok energiát felszabadító 89-es fordulat után sokkal több a tennivaló a szociális háló szövögetése-foltozgatása körül, mint azt valaha is sejtettük.(…)” Gyorsan kiderült, hogy az érdekvédelmi szervezet nem tud minden gondot felvállalni és a vidék tekintetében nekünk, kell a „mocsárból” kigázolni Évek kellettek, amíg kiderült, hogy jól megalapozott szociálpolitikai együtt gondolkodásra van szükség. Kozma Judit főszervező szerint ünnepelni és emlékezni gyűltünk össze, azért is, hogy vigyük tovább elődeink értékeit.
Az előadások során sok érdekes és tanulságos gondolat hangzott el, amelyből szemelgettünk: Pl. fontos a térségen belül az egyetértés és együttműködés kulturáltsága, valamint a népesség és képesség megtartó erő. A közösségeket képessé kell tenni az Uniós támogatások lehívására. Az inováció, siker és fejlődési lehetőség a kihívásokkal szemben. Ott történt előrelépés, ahol volt egy hétköznapi hős, akinek fontos a változás. Berci bácsi( Kemény Bernadett) az életét tette rá, hogy a közösséget előbbre vigye, neki méltó örökösei a mai falugondnokság megvalósítói. (Dr. Eperjesi Tamás vidékfejlesztési biztos) A vidékkutató szerint az ott élők életminőségének a javítása a cél. Egy program akkor sikeres, ha van népességmegtartó ereje.(Dr Kukorelli Irén az MTA doktora) Orbán Balázs Gazdasági Fejlesztési Stratégia készül, operatív program a Kárpát medencei magyar lakosság számára. (Schwarcz Gyöngyi: Nemzetstratégiai Kutatóintézet) A vidékfejlesztés azért van, hogy az emberek beköltözhessenek a falvakba. (Nyitrai Ákos tájépítész) Értékes elképzeléseket, megvalósításokat vetettek fel még Serafin József, Ghyczy Gellért, Kőrösi Krisztina és Nagy Júlia.
Esti kötetlen megbeszélés: Ezúttal megszólaltak maguk a jelenlevő falugondnokok is, köztük az erdélyiek. Magyar-magyar falugondnokok beszélgettek közös és elütő problémáikról. A beszélgetést vezette Szeder Kummer Mária a Zalai Falvakért Egyesülettől. A tűnődések és eszmék világából visszazökkentünk a valóságba. Tartalmas párbeszéd kezdődött napi munkájukról, gondjaikról. A feladatok igen változatosak lehetnek: pl. értékesítés és gyógyszervásárlás, pelenkázás, betegszállítás, bevásárlás; takarítás, diákszállítás és még sok egyéb teendő. Lelkesen, lélekből végzik a munkájukat néha reggeltől-estig. A helyi polgármesterrel egyetértésben vagy önállóan. Türelemmel és mosollyal az ajkukon dolgoznak. Nők és férfiak, akik nem a gondolatok hívei, hanem gyakorlatiasak és akkor elégedettek, hogyha pl. egy öreget, aznap kielégítően elláttak.
Erdélyi délelőtt, vidék és szociálpolitikai történésekkel. Kolumbán Gábor a vidékiségről, előnyeiről, hátrányairól az élhető vidékről saját példáján keresztül beszélt. A valamikori politikus bivalyokat vásárolt, tehát bivalygazda lett. Vidéki házat rendezett be és élhető otthont teremtett. Szerinte a vidék a természet közeli életforma az életöröm forrása, spirituális vállalakozás, amelyben forrásvíz van a házban, komposztálható pince és kézműves sajtműhely is készült. Vetési László szórványszakember az együttgondolkodás és az együttes cselekvés jegyében a legfontosabb forrásról a termőföldről beszélt, ahol a falugondnokságok alternatívája a szociális problémákra az egyedüli lehetőség. Ismertette az újdonságnak számító Petőfi tervet. Érdekes volt a református egyház un. „papné programja” Balázs Sándor lelkész egyben falugondnok, aki a közösség értékrendjének közvetítője. Javaslata szerint a falugondnokságot foglalkozásként kell bevezetni. Ezt csak jó szívvel lehet csinálni. Nagy gond a járműhiány szükség volna az autópark cseréjére. András Ildikó egészségügyi ápoló a katolikus Caritas keretében működő idősgondozást mutatta be filmen. 25 év alatt több mint 600 munkatárssal dolgoztak. Koppándi Botond kolozsvári teológiai tanár, volt torockószentgyörgyi unitárius lelkész a közösségépítésről szólt az ezredfordulón a Vár árnyékában. A könyvek sokat írnak a közösségépítésről, de azt hogy Torockón és Szentgyörgyön hogyan kell csinálni ahhoz sokkal több kell. Pl. „közösségi vízió,” tudatos cselekvés, külső és belső építkezés a szürke építőmesterekkel.
Jól eltelt az idő és mindenki pozitívan fogadta a torockói sétát, amit Furu Árpád mérnök, Torockó szakavatott ismerője vezetett. Szóba került Torockó építészete, története, a mai helyzet, amikor megpróbálják megmenteni nagyrészt eredeti formában azt az örökséget, ami Torockó jövőjét jelenti. A mi munkánk a házakról szól, de megtanultuk, hogy a házakban emberek laknak, akikkel szóba kell állni. Visszaérkeztünk a Tóbiás Házhoz, ahol volt még egy felemelő pillanat, emléktáblát avattak Kemény Bertalan falugondok alapító emlékére.
2015. jún.- 25. Bakó Botond