(2015. febr. 19.)
A hazai tanügyi rendszer eljutott a „jajkiáltásig.” Komoly felmérések alapján felkészültségben a hazai diákok kb. két évvel vannak lemaradva fejlettebb rendszerű uniós tagállamok tanulói mögött. Aktív kollégiumi kollega mondja kérdésemre: a mai diákok nem tanulnak, esetleg az órán megjegyeznek valamit. Mi történik? Nagyon összetett jelenségről van szó, mindenható diagnózisok nincsenek. Vannak azonban kapaszkodók. A digitális információktól megtelt diákfejekben ésszerű rendet kéne rakni, mint a kamrában, amikor már tele van. Talán jobban oda kellene figyelni az érdeklődésükre, a tanterv és a tananyag ellenére sem szabad újabb információ zuhataggal tömni a fejüket, hanem meg kell tanítani nekik, hogy válogassanak, értékeljenek és osztályozzanak, – lehetőleg önállóan. Ez lenne egy mankó, amivel el lehet indulni, mert az már valósággá vált, hogy központosított tanügyünk béklyójává vált a fejlődésnek. Több szabadság kell az iskoláknak, hogy a helyes kivezető utakra rátaláljanak. Már régóta keresgélnek sok erdélyi iskolában és egyik kivezető út, amire rátaláltak a tehetséggondozásra alapozó önképzés. Én így látom az önképzés lényegét: „egy szabadidőben zajló, második sokszor falak nélküli iskola, ahol nincs sulykolás, kényszer, vagy izgalmas számonkérés, de annál több kíváncsiság, kezdeményezés, és eredetiség. Itt könnyen megterem a jó közösségi élmény, az alkotás, a felfedezés öröme. Nő a diákok önbizalma, személyiségük autonóm módon fejlődik.”
Öröm látni, hogy a Kollégiumban egyre gazdagodó önképző tevékenység folyik. Sokszor hallom, a diákoktól, hogy öröm így tanulni. Ezúttal Temesvártól-Nagyenyedig, minden erről szólt.
A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum már rég felkarolta asz önképzést és jelenleg akkreditált intézményként, un. „tehetségpontként” a Bartók Béla Alapítvánnyal karöltve szervezi rendezvényeit. Legutóbb természettudományi és informatikai területen versenyeztette a diákokat, ahol biológiai, kémiai, és informatikai feladatokból szabadon választhattak kettőt. A verseny honlapján töltötték fel a megoldásokat. Ennek alapján a Bethlen Kollégiumból tizenötön jutottak tovább. Febr. 13-15 között, volt az országos döntő a Bartók Bélában. Két önképzőköri kérdésekben igen jártas és eredményes tanárnő, kísérte el a csoportot, Dr. László Enikő, aki biológia és Szőcs Ildikó, aki kémia szakos tanár és egyben felkészítő tanárai voltak a versenyzőknek. Az igazgató, az Áprily esten rövid ismertetőt is tartott a temesvári látogatásról.
Elmondásuk szerint tartalmas napokat töltöttek Temesváron, a helyi, aradi, szebeni, brassói,, szalontai, dévai, szamosújvári, baróti, kolozsvári valamint nagyenyedi tanulókkal és tanárkollegákkal együtt. A színvonalas versenyen a siker sem maradt el, hiszen a lehetséges 12 díjból az enyedi tanulók hatot hoztak haza. (XII o. I díj: Váradi Róbert, fizika- kémia, II. díj: Takács Szende biológia- kémia, III. díj: Kolumbán Szende biológia-kémia X. o. i díj Bárdi Örs biológia-kémia, III. díj: Szabó Dorottya, biológia.)
Az Áprily-esteket Józsa Miklós főszervező vezette be. Ki volt Weress Margit? Egy nagyenyedi tanárnő visszaemlékezései Áprily Lajosra és Reményik Sándorra. Dvorácsek Ágoston fizika tanár, a Fenichel Sámuel önképzőkör vezetője, valamint diákjai voltak a főszereplők. Mint elmondták ezúttal másodszor (először 2011-ben) szerepeltek az Áprily-esten a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Dvorácsek tanár úr beszámolt a F. S. önképzőkör tevékenységéről. Elmondta, hogy voltak méltó példaképek a Kollégiumban: Kőrösi Cs. S. Apáczai János, Pápai Páriz Ferenc, Benkő Ferencz, Bod Péter, Fenichel Sámuel, Sáska László és még sokan mások. Tegyük hozzá: 1859-ben tehát 156 éve indult el az első önképzőkör, de már azelőtt 1791-től Aranka György nyelvművelő társasága korai csírája volt a kollégiumi önképzésnek. Az 1990-es évek közepén a hagyományok nyomán újul meg a nagy hagyományú önképzés. Több, mint egy tucat diákdolgozat készül és megszületnek az első kunszentmiklósi sikerek (RKTDK. 1996, az enyedi tanulók két díjat hoznak el.) amelyek megerősítettek bennünket, hogy jó úton járunk. A millennium évében ebből a mozgalomból nőtt ki az új önképzőkör. Dvorácsek Ágoston a kör megalakításával új színt és perspektívát nyitott és ezt igazolta a tíz éves évforduló (2010) tiszteletére megjelent könyv is. Ebben az időszakban a felkészítő tanárok száma tizennégy, 131 diák készített dolgozatot, akik összesen 142 díjat gyűjtöttek össze a különböző diáktudományos konferenciákon. A róluk és alkotásaikról szóló publikációk főleg a Művelődésben, a Természet Világában, a Könyvesházban, valamint a tudósítások az eseményekről a Szabadságban, és a kolozsvári rádióban kaptak nyilvánosságot. Azóta eltelt még öt év és az új összesítő statisztikák még nem készültek el. Tény, hogy a dolgozatok száma tovább gyarapodott és elérte a 172.-öt, nem beszélve a megszerzett teljesítményképes tudásról, amit a tanulók tovább vittek felsőbb tanulmányikba, illetve az életbe. A körvezető tanár megemlékezett a névadó Fenichel Sámuel távoli rokonairól Kolozsvártól (Izsák Sámuel) Budapesten (a Fellegi család) át egészen Párizsig, felvették velük a kapcsolatot.
Ezután következett az a diáktudományos dolgozat, amit már bemutattak Tordán és a Tudek alkalmával Csíkszeredában. Weress Margit tanárnő Nagyenyeden képzős lánytanulókat tanított. Főleg két költőhöz fűződő kapcsolatai kerültek kutatásra. Alkotó tanár volt, verseket is írt és visszaemlékezéseiben felidézte Áprily Lajossal és Reményik Sándorral fennálló baráti kapcsolatait. Reményikről így ír visszaemlékezéseiben: „Először csak kíváncsiságból, de aztán valósággal elbűvöltek a sorok (…) Töprengeni kezdtem. Ki lehet ez a költő? Soha hírét nem hallottam Fiatal-e vagy öreg? Erdélyben él- e vagy az anyaországban? Első kötete-e ez? Annyira megkaptak a versek, hogy valósággal felizgattak.”
Felkészítő tanárok Dvorácsek Ágoston és Józsa Miklós. Előadó diákok: Szakács Anita és Kolumbán Szende XII. o. tanulók. Berényi Károly hódmezővásárhelyi olvasó nyomán közöl részleteket egy készülő könyvből, távoli rokona életéről. ( Szabadság 2011 júl. 25.) Adorjánné Weress Margit: „Magyar szó Erdélyben” címen. Az 1920-as évek elején zajló történések helyszínei: „Torda, Kolozsvár, Nagyenyed és Székelyudvarhely. Magyar tanárnőként állt helyt az I. világháború és Trianon utáni rendkívüli körülmények között. A bemutatott dolgozat röviden, jó előadásmódban tárta fel az említett kapcsolatokat. (Szakács A.) Társa K. Szende verselése, még hitelesebbé tette a bemutatót.: Többek között ”Azt mondják” (…) Reményik S. és” Én azt hittem” Weress M. című verseket adta elő.
A hagyományokhoz illően beszélgetésekkel zárult az est, a törzsközönség tapssal jutalmazta az iskola jelen levő jeles képviselőit, akik eredményekről, munkájukról tettek tanúbizonyságot és egyben utat mutattak egy új rendszerű alkotó tanulásra, tudásra, amiben a diákok kedvvel vesznek részt.
2015 febr.20. Bakó Botond