Az erdélyi magyarság egyik legkimagaslóbb egyénisége. Sokoldalú, áldásos tanári, művelődési, tudományos és politikai munkásságával a legnemesebb szolgálatot teljesítette: Kós Károly szellemében alázattal, fáradhatatlan energiával szolgálta népét, amelyből vétetett.
Mint a nagyenyedi Bethlen Kollégium egykori diákja, soha sem felejtette el háláját leróni a Nagy Fejedelem előtt: szerette iskoláját, éber szemmel figyelte sorsának alakulását, mint politikus és tanügyi államtitkár mindig segítő kezet nyújtott, amikor arra szüksége volt. Talán ez a kötődés határozta meg ragaszkodását régiónk maroknyi magyarságához, annak politikai és művelődési életéhez is.
Mint színháztörténész fáradhatatalan kutatómunkájával az erdélyi magyar színjátszás feltáratlan kincseinek közkinccsé tételén fáradozott. „Lexikont befejezni nem lehet, csak félbehagyni. Még mindig rengeteg feltárni való maradt…” Mikor ezeket a sorokat írta egyk legnagyobb munkája, a Közhasznú ismeretek tára című könyve előszavában, maga sem gondolta, hogy az intézményes kutatómunkában már nem vehet részt.
Hányszor idézhette kedvenc költője, Áprily Lajos alábbi sorait? … És most mi, e szomorú pillanatokban e sorokkal búcsúzunk tőle:
A lelkük ott barangol néha távol,
Enyed körül diákos érzelemmel.
Őszülnek s halnak is. De a halálból
Még visszanéznek nagyhűségű szemmel.
Nyugodjék békében!
Nagyenyed, 2015. január 20.