Szüreti táncmulatság – Arany János daloskönyve (3. és 4.nap)
A kulturális eseménysorozat 3. és 4. napja a sok zenében hasonlított egymásra, de a helyszínekben és a jellegében eltérő volt. A Luck vendéglőben egy hagyományos műsorral egybekötött táncmulatságot, szüreti bált tartottak, ahol ezúttal sok fiatal jelent meg és élvezte a kikapcsolódás éjszaki óráit. Arany János daloskönyvének a bemutatása a felenyedi református templomban egy egészen más élmény volt. Mondhatni egy érdekes, nagy költőnkhöz kapcsolódó történettel fűszerezett zenei ínyencség, amelyet két magyarországi vendégnek köszönhettünk.
A Dr. Szász Pál Magyar Ház csapatának szervezésében ezúttal 255 mulatozó kedvű bálozó gyűlt össze Enyedről, Búzásbocsárdról, T. Szentgyörgyről, Hariból, Gyulafehérvárról, Magyrlapádról Becéből, Miriszlóról, Felvincről, Tövisről, Lőrinczrévéről, Marosújvárról, Csombordról, Vajasdról, és még néhány helyről. A műsorban fellépett a vajasdi és a felenyedi tánccsoport. Jól sikerült a tombolasorsolás, amelynek fő díjai a hosszú hétvége, a 10 l-es enyedi boros korsó, Kerekes György adománya volt. Váradi Dani tánczenéje sokakat táncra buzdított. Kiemelt vendége volt a bálnak Hegedűs Csilla államtitkár, a nőszervezet alelnöke akinek bejelentése szerint az idén is megszervezik a „mosolygós karácsonyt” A hajnalig tartó bál igen jó hangulatban zajlott, ami dicséri a szervezőket.(Kerekes Hajnal, László István, Nagy Mária)
A négy napos program zárórendezvényére ezúttal Felenyeden a református templomban került sor. Lőrincz Konrád tiszteletes délelőtt ünnepi istentiszteletet tartott. A közösségteremtő lelkész aktualizált prédikációjában kiemelte az örökség tiszteletét, a népünkre, annyira jellemző un. elemző-emlékezést, amelynek hangsúlyos jelentősége van a felenyedi magyar közösség életében is. A férjét majd a fiát, valamint a gyülekezetet kántorként hűségesen szolgáló édesanya Lőrincz Gertrud, német nyelvű egyházi énekeivel emelte az ünnepi hangulatot. A gyülekezet tagjai közül ketten is szavaltak a 92 éves Bálint Erzsébet, aki hazafias verset adott elő és Balika Ida.
Délután folytatódott az ünnep a közösségként is egyre jobban kibontakozó gyülekezetben. Kerekes Hajnal ügyvezetőként és felenyedi lakosként is nagy szerepet játszott abban, hogy az EMKE közvetítésével elvállata ezt a fellépést a Kulturális Napok keretében. Két magyarországi előadóművész Dsupin Pál és Csergő Herceg László, akik az Eger közeli Noszajból érkeztek, különleges élményben részesítették a vendégekkel is kiegészült népes közönséget. Erdélyi körútjuk tizenegy előadásból áll, amelynek első és egyedüli templomi fellépése Felenyeden volt. Kolozsváron kétszer is fellépnek, de ellátogatnak a Székelyföldre és Moldovába is. Dsupin Pál egy kiselőadásban tárta fel munkásságuk és előadásuk történetét. Négy régi hangszert is magukkal hoztak, mindegyik érdekes és sajátos a maga nemében: fuvola, tárogató, tekerőlant és tambura. Az előadó szerint talán nem annyira közismert, hogy nagyszalontai származású költőnk, Arany János idős korában kottázva feljegyezte azokat a dalokat (népdalok és rokon valamint társas dalok) amelyekkel élete folyamán találkozott. Ez sokáig szunnyadó kéziratban maradt, míg végül 1952-ben kiadták. Az események megértéséhez az előadó fontosnak ítélt megemlíteni egy érdekes dátumegybeesést, hiszen Arany János 1882. okt.22.-én halt meg és rövid időre rá ugyanazon év dec. 22-én megszületett Kodály Zoltán, aki később nagy szerepet vállalt Arany János dalos kéziratának kiadásában. Nem túlzás azt állítani, hogy Arany költészete zenei indíttatású. Különben jó zongorista és kórusvezető is volt, sőt gitározni is tudott. A „tamburás öregúr” gyakran mulatta magát a különböző hangszereken. Dsupin Pál véletlenül az egri régiségpiacon talált rá „Arany János népdalgyűjteményére” ami felkeltette a figyelmét, benne boros, szerelmes, gyermekjáték dalokkal, ugrós csárdással és Rákóczi dalokkal. Vannak köztük ismerős, szomorú vagy éppen pajkosabb dalok is. Pl. „Nem illatozik a virág / Kétszínűvé vált a világ.” (…) „Mikor én még kicsi voltam/ Csikó gulyásbojtár voltam / Felfeküdtem a halomra. Onnan néztem le vajomra /” (…) „Ajtót nyitott az én babám/ beugratom az én sárgám/ Leszállottam a sárgáról/ Csókot kaptam a babámtól/” A partnerével begyakorolt dalokkal, műsort készítettek, sőt egy ízléses lemezt is kiadtak, amelyben „Harang, nyelv nélkül” címen leírja az érdekes „rátalálás” történetét. Kodály szerint: „Nem ismeri teljesen Aranyt, aki e gyűjteményt nem ismeri.” A szerzők a lemezt így ajánlják a közönségnek: „Mi belelapoztunk és egy órányi válogatást szívesen ajánlunk belőle a kedves hallgatóknak. Fogadják szeretettel akkor is, ha, nem úgy van, mint volt régen.”
A vastapssal végződő nagyszerű hangverseny után még sokáig folyt a beszélgetés a két művésszel. A lelkipásztor pedig az elégedett közönség nevében köszönte meg a fellépést: „azt az aranyat kaptuk, amit Arany Jánossal közvetítettek nekünk.” A felenyedi közösségnek még arra is volt ereje, hogy kaláccsal és borral valamint teával vendégelje meg a még sokáig beszélgető embereket.
2014. nov. 10. Bakó Botond