Makkai Sándor: „Első gyermekkorom álmai és játékai felett az ősi iskola hatalmas homlokzata virrasztott és uralkodott; ez a drága alma mater vett ölébe…amikor kezdtem ismeretséget kötni a betűkkel…s kebelén éltem át …serdülő éveimet, a legkedvesebbeket minden ifjú életében.”
2. Szavalat: Szentimrei Jenő: Vallomás (részlet) Bajusz Katalin
Az évszázadok folyamán sok vihart átvészelt Nagyenyed Berde Mária szerint „Ötször, ha nem, hatszor pusztult el, hogy csak kövei maradtak és eltipratlan lelkisége, mely ha minden veszett is, a kövekből mozdult ki, sugárzott fel mindig újra.”
Nagyenyed 1756-tól 1929-ig Alsó-Fehér megye székhelye, mely nem veszhetett el. Ezt igazolja az Enyedet megkönnyező Kossuth Lajosnak a városhoz intézett üzenete is, mely önbizalmat kölcsönzött lakóinak: „Enyednek fel kell épülnie és szebb lesz, mint volt, mert Enyed nagy hivatással bír Erdélyben.” (Weress Károly és Sándor Elek általi üzenet).
A XIX. század második felében lassan felépül a város a pusztulásból. Jelképe, a Bethlen Kollégium 1853 májusában, mikor Jókai Enyedre látogatott még romokban állt. A nagy író „leégett, romos, lakatlan házakat, kormos falakat, gyom felverte udvarokat, az ablakokon kikandikáló, embermagasságra nőtt dudvát” lát, – írja Vita Zsigmond. „A képzelet megtagadja a színeket a rajztól, és lelkem fél visszagondolni rá. – jegyzi fel Jókai egyik levelében.
E nyomasztó kép foltjai közé azonban friss színeket is keverhet az író, a jövőbe vetett hit, az újrainduló élet színeit: „nagy áldás az égtől, hogy az emberek feledni tudnak, s hogy a sírokon is szabad virágnak nőni. Egyébiránt az ittlakók azt állítják, hogy Enyed már nagyon sokat épült.”
1878-ban átadják Alsó-Fehér vármegye első közkórházát (melynek berendezéséhez Blaha Lujza is hozzájárult). A sebek begyógyulásának jele, hogy 1885-1889 –közt felépül a Kollégium neoklasszikus főépülete…, 1884 októberében, Jókai második enyedi látogatásáról írja: „… a város egészen újjáépült, készen állott – már egy éve – az új városháza (itt rendezik tiszteletére a bankettet), s épülőfélben volt a kollégium új, főépülete.” Ezúttal az újjá épült Kemény- Zeyk kúriában Zeyk Károlynál, szállt meg az író.
Megpezsdül az élet Bethlen Kollégiumban is: 1858-ban Gáspár János igazgatóságával megkezdi munkáját tanító-és kántorképző, 1862-ben teológiai és jogi karral bővül Bethlen Gábor iskolája, Mikó Imre nagylelkű adománya megalapozza a mai Bethlen Könyvtárat, gazdagszik híres természetrajzi és történelmi gyűjtemény.
Ezért írja Berde Mária a harmincas években: „Itt sarjadhatott ki ismét új és új nemzedéke annak a Bethlen-ifjúságnak, melynek tagjaiból ötnek van ma szobra a szegedi Pantheonban, és akikből ma is tízen ülnek magyar és román egyetemi tanszékeken. Ahogy reformát püspöke sem volt Erdélynek egyetlen kivétellel, ki nem a Bethlen-kollégiumban növekedett… az élet újra elindult, és a XIX. század második felében meghozta a város számára mindazt, amit egy megyeszékhely a béke éveiben elnyerhetett.”
3. Szavalat: Szentimrei Jenő: Invocátio (részlet), Bajusz Katalin
Intézmények, szervezetek, társaságok létesülnek: a Nagyenyedi Daloskör, az Iparos Önképzőkör (1888-tól), a Szabad Líceum, a szegény tanulókat segélyező kör, a Fillér Egylet, a Minerva Egylet, a Római Katolikus Oltáregylet, a Szentlélek Társulat, a Kossuth Lajos Asztaltársaság, a Magyar Kaszinó, a Függetlenségi és a 48-as Kör, az Önkéntes Tűzoltó Egylet, az Erdélyi Kárpát Egyesület, a Lövész Egyesület, a Sport Egylet. Népszerű újságok kerülnek ki az enyedi nyomdákból: a Közérdek, Alsófehér, Enyedi Hírlap.
A szellemi kibontakozás mellett a XIX. század utolsó évtizedeiben tovább folytatódik az építkezés, melynek célja a megyei adminisztráció szükségleteinek kielégítése, az iskolahálózat bővítése, a kisipar, mezőgazdaság, kereskedelem fejlesztése.
Fokozatosan új városszilüett alakul ki. Felépül a Baromvásár utcában az Adóhivatal hatalmas épülete, az Állami Fiúiskola, a Polgári Leányiskola, a Vincellérképző impozáns épületei. A Szentkirály utcában, 1901-ben Alpár Ignác tervei alapján az új, Rákóczi-stílusú Vármegyeháza, a Búza piacon az Állami Leányiskola, a Magyar utca elején az impozáns Szeidl hotel és étterem, a posta és a Kultúrmérnökség épülete, a Pataksoron az új gőzfürdő, a Szénatéren új emeletes óvoda épül, a 70-es évek végén épült Fegyház, mellette a Törvényszék épülete. Kowrig Tivadar anyagi áldozata révén tornyot kap a római katolikus templom, az Alsó Porond utcában görög katolikus templom és új zsinagoga épül. A Felszegen Winkler Albert női és férfi kolerakórházat létesít. Fellendül a polgári építkezés is, melynek maradványai még ma is hirdetik az egykori jólétet (lásd a Vártér, Magyar utca, Szentkirály utca, Bethlen utca, stb.)
Jóllehet a MÁV két vasuti csomópontjának kialakítása Tövisen és Kocsárdon elvágja Enyed iparát a módosabb piacoktól, mégis jelentős ipari létesítmények működnek: a Fegyházban, megkezdi termelését diesel-rendszerű villanytelep, felépül a közvágóhíd, a vasút számára talpfatelítő telep létesül, híresek a Lingner-féle dobozgyár termékei, a Bálint-féle szőttes-gyár termékei, virágzik a kisipar. A város életében jelentős szerepe volt a az 1910-ben Enyeden letelepedett bajor Fischer Lajos oltványtelepének 3711 katasztrális holdon, mely fogalommá vált a kertészkedők körében. Lőrincrévével átellenben a Maros jobb partján, 24 hektáron harmincezer rózsatőből álló rózsatelepet létesít (Később Ficher-Ambrozi).
Híres pénzintézetek műkönek Enyeden: a Kisegítő Bank, a Gazdasági Bank, az Agrár Takarékpénztár.
Tökéletesedik a város infrastruktúrája. Varró László polgármester és Winkler Albert városi főorvos munkájának nyomán korszerűsítik Enyed utcáit, gyalogjárókat képeznek ki, a kiöregedett gesztenyefák helyett akácsort ültetnek a Magyar utcában, a város korzóján, tovább építik a már korábban létesített sétateret (Erzsébet sétány), ahol teniszpálya, cukrászda létesül, itt épülnek fel Váró Ferenc és Szilády Zoltán kollégiumi professzorok villái, a Kápona dombon felállítják a Diákemlékművet.
„És ha Enyed utcaképéhez ősidők óta tartozik hozzá a városba belovagló átalvetős havasi amazon… a cărbun-t kiabáló szenesmokány, a kackiás torockói meg a sudárszép bükkösi cselédlány, rövidesen és simán beilleszkedik e különlegesek közé az útkaparó fegyencnép…” – jegyzi fel Berde Mária.
Ugyancsak ő állapítja meg: „Az enyedi fin de siécle, melyet 1914-ig kinyújthatunk, valódi Halál fiai fejezet…” A Törvényszék Gyulafehérvárra költöztetésével megkezdődik (Kemény Gábor miniszter) a fokozatos leépülés. A kollégiumban megszűnik a jogi fakultás, 1896-ban a teológiát Kolozsvárra helyezik át…
Az igazi nagy fordulat a város életében azonban 1918 után kezdődik. Az első legnagyobb érvágás 1929-ben következik be a 173 évig Enyeden működő megyeszékhely Gyulafehérvárra költöztetésével. (Feljegyeztek egy régi szállóigét: „Ide sírva jönnek és innen sírva távoznak a tisztviselők.”)
Ennek következtében elnéptelendik a város. „Üres lakóházak, szegényedő forgalom. Becsukódik – állami rendeletre a szász iskola, mert magyarok látogatták.” – írja Berde Mária. Fokozatosan megváltoznak az etnikai arányok, azonban a város magyar jellegét még sokáig megőrizte, ennek jó példái: az Erdélyrészi Hangya Szövetkezeti Központ kiépülése és az Iparos Önképzőkör működése.
*
Berde Mária: „Sárfészek címzéssel Enyedet sokszor megdobálták pénzesebb, és így nagyobb civilizációval fejlő várostestvérei. Ám Enyed sarából koporsóba való fejealját kérnek elszármazottai, …”
Nagyenyed, 2010. február 11.
Józsa Miklós
Fotók: Admin