(Krecsák Albert 1951 március 30. – 2014 március 7.)
2014. március 7-én, hajnali két órakor, életének 63. évében elhunyt, Krecsák Albert vegyészmérnök, Nagyenyed volt magyar alpolgármestere (2008-2012) A Fehér megyei RMDSz és a Máltai Segélyszolgálat alapító és hűséges tagjai közzé tartozott. Mindenkihez jóindulattal forduló, pozitív emberi kapcsolatokat ápoló, családját és közösségét igazán szerető, segítőkész ember volt. Azoknak is megbocsátott, akik megbántották. Nem maradt a lelkében harag vagy bosszúállás.
A szerény, csendes emberben belülről fakadó rendkívüli munkabírás lakozott, ami ugyanilyen aktivitással párosult. Szinte nem volt olyan jelentős városi vagy magyar kulturális összejövetel, ahol ne vett volna részt. Az Áprily-esteket rendszeres és aktív részvételével tisztelte meg. Az utóbbi időben súlyos betegen is eljött. Önzetlenül dolgozott, nem volt ügyeskedő típus. Lépésről-lépésre végrehajtott építőmunkájával igazi értékteremtő munkát hagyott maga után. Az enyedi magyar nyelvű sajtómunka, őszinte nagy támogatóját veszítette el benne. Éveken át ő volt az, aki bármikor, rendszeresen átadott friss információival látta el, főleg az Enyeden is olvasott kolozsvári napilapot, a Szabadságot.
Az alpolgármesteri jelölést, majd a kinevezést, utolsó percben, vállalta el, akkor amikor, más jelentkező, pillanatnyilag már nem volt. Sohasem akart másokat előzni, főleg a pozíciókban. A négy éves alpolgármesteri mandátuma alatt úgy érezte, hogy munkáját becsületesen, közösségi szempontok szerint végezte. Nem akart mellveregetéssel előbbre jutni. Csak azt sajnálta, hogy nem minden álma változott át valósággá. Hozzájárult a Bethlen Kollégium teljes rehabilitációjáért folytatott küzdelemhez. Azonosult a város turisztikai jövőképével és segítette népszerűsítését. Vásárokon és kiállításokon az ő munkája eredménye is volt az, hogy mindig megjelent az enyedi középkori vár, a Kollégium, a panziók kínálata, a csombordi rózsatermesztők eredményei, borászok és sajttermelők, méhészek kínálata. A csombordi park rehabilitációját is ő javasolta. Nála jobb támogatót nem lehetett találni. Nem szerette a kampányszövegeket, de észrevette azt, hogy hogyan lehet kiaknázni a város turisztikai adottságait. Ehhez sok türelmet igénylő, de eredményes aprómunkával járult hozzá.
Fiatal mérnökként műszaki laboratóriumot vezetett, majd minőségbiztosítással foglalkozott. Már az önkormányzati munkában és később alpolgármesterként is gyakorolta a pontosságot és ezt munkatársaitól is megkövetelte. Mandátuma alatt több mint tizennyolc esküvői szertartást vezetett le magyar nyelven. 2010-ben az RMDSz ezüstfenyő díjával tüntették ki.
Mindig örömmel fogadott, amikor betegsége alatt megérkeztem hozzá és beszélgettünk. Utolsó percig segítőkész volt, hiszen nyugdíjasként is tele volt információval. Tegnap délben látogattam meg utoljára. Többször érzékeltem természetszeretetét, gólyák vonulását, más madarakat figyelt meg és örömmel mutatta meg a felvételeket. Felesége Julika és Katika leánya, aki hazaköltözött hűségesen ápolták. Mára várta a fiát. A nehéz pillanatok ellenére sokan a városból, magyarok és románok tudjuk, hogy egy igaz ember távozott az életből.
2014-03-07 Bakó Botond