Egy eltűnt Egyházmegye és közösségei.
(2014 febr.27. Dr. szász Pál Magyar Közösségi Ház)
Az Áprily estek jubileumi összejövetelén az előadók és a közönség a múlt szórványértékei felé fordult, vesztességeivel, és tanulságaival együtt, de felvillantotta az életképes jövőkeresés lehetőségét is. A rendezvényre olyan előadókat hívtak meg, akik igazi tárgyszerűséggel fordultak a kérdéshez. Dr. Gudor Kund Botond, egyházmegyei esperes „Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei” című csaknem 500 oldalas munkáját mutatta be. (Kriterion-Tortoma könyvkiadó. Kolozsvár- Barót 2012.) Ebben igen magasfokú szakszerűséggel és átéléssel, történelmi távlatban mutatta be az eseményeket és benne a református közösségek sorsát. A könyvet a székelyföldi Borzondon és több anyaországi gyülekezetben mutatták be. Vetési László mindezt vetített képekkel tette még élőbbé.
Józsa Miklós megnyitójában hangsúlyozta a 100. Áprily-est jelentőségét. Gudor Botond tartalmas előadásából sok minden kiderült. Az egykori Egyházmegye gyülekezeteiből mára gyakorlatilag csak három maradt életképes: Vajasd, Gyulafehérvár és részben Tövis. Igy fokozatosan módosultak az egyházmegye keretei, ahová újabb gyülekezeteket kellett csatolni pl. Nagyenyedi Egyházmegyét. Ebben történelmi szerepet játszottak a tatárjárás, amely után az 1658-ban történt összeírás kapcsán (1663-ban tették közzé) az egyházmegye még 17 anya és 20 leányegyházzal rendelkezett. A Horea Closca Crisan féle felkelés, valamint az 1848-49-es forradalom után az említett szám kilencre zsugorodott. A II. Világháború és következményei, tovább sietette a magyar református közösségek felbomlását, amire a kommunizmus borzalmai tették fel a koronát. A XX. sz. derekán a közösségek életképtelenekké váltak.
A könyvben lényegében egy hosszú szórványosodás adatait lehet azonosítani, „a még halkan harangozó Atlantiszt.” A hézagpótló munkában, régen épült, ma műemléktemplomok, elfelejtett dűlőnevek, eltűnt közösségek, egyházak sorsát lehet nyomon követni.
Vetési László vetítettképes kiselőadása és megjegyzései kiegészítették az elmondottakat. Ha, manapság feljutunk a Kecskekőre, akkor minden szóba jött települést láthatunk. Boroskrakkó, Borosbocsárd, Magyarigen, Borberek, Csóra, Diód, Alvinc és folytathatnánk a sort. A kötet lapjain nemcsak a szenvedést, az elmúlást, olvashatjuk ki, hanem az „emberfeletti Istenben bízó, hittől áthatott küzdelmet, amely mindig egy értékesebb, reményteljesebb és élhetőbb hegyaljai magyar református élet érdekében cselekedett.”
A sokszor súlyos, szomorú mondanivalót Dr. Csávossy György Reményik Sándor Atlantisz harangoz és az „Őszi útakon” című saját kötetéből felolvasott illő versekkel (Ima) fűszerezte. Atlantisz: „Mint Atlantisz, a régelsüllyedt ország./ Halljátok? / Erdély harangoz a mélyben. (…)
Az Áprily estek hagyományaihoz híven megszólalt a közönség is. A keserűség hangjai mellett a lehetséges túlélési megoldások, az ifjúság kérdése is felmerült. Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor szerint 1918 óta nincs politikai önállóságunk, gyakorlatilag kísérleti egerek vagyunk, még a demokrácia éveiben is, amikor a többség diktatúrája érvényesül és nem éppen nemes játékszabályok szerint. Több más hozzászólásból is kiderült, hogy minden tényezőnek, főleg a szülőknek is oda kell hatnia, hogy a gyermeket magyar iskolába írassa. Az egyház az iskola, pedig hatékony nemzeti neveléssel járulhat hozzá a megmaradáshoz.
Ünnepi pillanat volt a 100. Est keretében a tombolasorsolás, ahol a szerencsések egy Áprily-estek Emlékkönyvet, egy 2014-es naptárt és egy Balog István festményt nyertek.
.
2014-02-28 Bakó Botond