A Nagyenyedtől délkeletre fekvő Magyarbecét, a kis ősi falucskát, 1272-ben említik először. Első iskolaépületét 1871-ben emelték. Ma elemi iskolájában 12 elemi iskolás és 9 óvodás jár. Az idén mindössze egy gyermek született. Leghíresebb embere Gruzda János festő, aki református lelkészként 1914-1929 között szolgált a faluban. Ma 340 református hívő él a helységben. A lakosság minden időkben mezőgazdasággal foglalkozott, híres volt kajszibarackjáról és cseresznyéjéről, ma sok szőlőt is termesztenek.
A falunapok, – ezúttal az ötödik,- egy jó lehetőség arra, hogy lakói együtt legyenek, szórakozzanak, megnézzék a fiatalok táncait. A szereplők, a játékokra, versenyekre vállalkozók, ezúttal az eddiginél jobban megmutatták a bennük szunyadó virtust és tudást. Ezért a falunapok az idén gazdagabb programjával egy lépést tett előre, és nagykorúvá vált. Sokan eljöttek a kultúrház elé, az elszármazottak közül is, (Gyulafehérvár, Décse, Péterfalva, Balázsfalva, Lőrinczréve, Szentkiály) mások a közeli községközpontból, Magyarlapádról, vagy az éppen arra tévedő, Magyarigenben táborozó és a falunapokról a világhálón tájékozódó zeneakadémiai hallgatók Budapestről. A szép számú érdeklődő várakozással volt teli. Vajon milyen újdonságok lesznek az idén?
Tűri Zsolt becei lakos a Bethlen Kollégium nevelője, a szokás szerint, szervezte, konferálta és irányította a napokat. Ő volt a motorja és mindenese az eseményeknek. Akadtak persze jó társak is, akik segítettek. Délelőtt 11 órakor református istentisztelettel kezdődött, amit a 33 éve itt szolgáló Lovász István lelkész tartotta. A falunapok programja délben egy órakor gúlyásföző versennyel indult, amit most először rendeztek. A kultúrház előtti térségen, öt csapat jelentkezett és nemsokára ínycsiklandozó illatok terjengtek a levegőben. A nyertes a becei származású Farkas Szabolcs a Kollégium földrajztanára, aki szép diplomát és dicséretet kapott főzőtudományáért. Amíg készültek a finom gulyások egy kiállítást is megnéztünk a közeli teremben, ahol Bárdi Zoltán a Kolozsvári Műszaki Egyetem, másodéves építészet szakos hallagtója érdekes faragott tárgyait csodálhattuk meg. Aki megnézte, az újdonságnak számító kiállítást, álmélkodhatott a trójai és falusi szekéren, a várbástyán, a talicskán, a falilámpákon, székeken és még sok érdekes tárgyon. Zoltán szerint nyolcadikos korában, unalmában kezdett el fúrni-faragni, aztán jöttek az elképzelések, álmok és elkészültek a tárgyak. Szerényen jelentette ki, hogy ősszel október 23-án a Nagyenyedi Magyar napokon lesz egy kiállítása.
A jóízű gulyásfőzés után a zsűrinek sem volt nehéz dolga, hiszen csak öt mintát kellett megkóstolnia és rögtön érződtek a sajátos gulyás ízek. Megduzzadtak az erők és sor került a söröshordó (férfiak) és a lábasok (nők) dobáló versenyére, amely egyszer-kétszer sikeres hajítások esetén a közönség közelébe is került. A söröshordót Szabó Dániel magyarlapádi tanár dobta a legmesszebbre, a lábast pedig Magyari Melinda vágta ki jó távolságra.
A program hátra levő része a kultúrotthon nagytermében zajlott. Itt főleg táncokat láthattunk és egy lakodalmi jelenetet. A két modern tánc után népi táncok következetek, amit az iskoláskorúak adtak elő. Mindkettőt a tiszteletes asszony tanította be, aki 23 éve dolgozik a fiatalokkal. Bárdi Ildikó Timea tanulólány szép köszöntő beszéddel búcsúztatta a tiszteletes párt, akik most utoljára mutatták be munkájukat a fiatalokkal, hiszen ez év őszén nyugdíjba vonulnak. Egy életet töltöttek a faluban, de mint elmondták ezután is, itt maradnak. Köble Hajnal óvónő Csombordról elhozta a Pipacsom táncegyüttesét, amely remek műsorral mutatkozott be a becei színpadon. Végül a legnagyobb sikert, a vastapsot a becei fiatalok táncegyüttese aratta. Táncukat Tűri Zsolt tanította be. Őket Kis Adorján és zenekara kísérte. Következett a hajnali 5-ig tartó bál, ahol ugyancsak ők játszották a talpalávalót.
A rendezvényt a Communitas alapítvány és a Fehér megyei RMDSZ támogatta.
A rendezvényröl készült fotók megtekinthetök itt.
2013-08-26 Bakó Botond