Gergelyi István, veszprémi születésű szabósegéd mintegy ötven iparos ifjúval együtt elhatározta az „iparos ifjúsági önképzőkör és betegsegélyző egyesület” létrehozását.
A nagyenyedi magyar iparos önképző kör
Az alapszabályalkotó és választó közgyűlésre 1888. augusztus 1o-én került sor, ahol megválasztották a vezetőséget és elfogadták az alapszabályzatot.A székház gondját ideiglenesen Dunai Albertoldotta meg, aki újonnan épült Porond utcai házát egy fél évre ingyen a Kör rendelkezésére bocsátotta. Fánta Józseffűszerkereskedő, a legnagyobb mecénás a körnek adományozta főtéri házát teljes berendezésével, ez lett az alapja a Kör vagyonának.
Sok hercehurca, hét évi küzdelem után 1898 tavaszán a Belügyminisztérium jóváhagyta a Kör alapszabályzatát. Az Önképző és Betegsegélyző Egylet Önképző Körré alakult, melynek központi feladata a dalkar, a színjátszás, a téli felolvasó estek és szórakoztató, jótékonysági rendezvények szervezése volt. Ezeken a területeken az évtizedek folyamán kimagasló eredményeket értek el. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy kórus tagja volt a Romániai Magyar Dalosszövetségnek. Ilyen minőségében vett részt 1923. szeptember 7-9-éna Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsvárott rendezett Országos Dalosversenyén, ahol I. díjat, ezüst babérkoszorút nyert.
Az 1918. december elsejei fordulat után a Kör tevékenysége egy ideig szünetelt. A kor hangulatát senki sem fejezte ki jobban, mint Jékely-Áprily Lajos enyedi tanár-költő: „Ősz nem sodort még annyi árva lombot, / annyi riadt szót: »Minden összeomlott…« ” (Tetőn) Valóban összeomlott az Iparos Önképző Kör három évtizedes munkája. De Kós Károly „kiáltó szava” Enyeden is követőkre talált: „…talpra kell állnunk mégis…újra kell kezdenünk az izzadságos, nehéz munkát…”… És újrakezdték!
1921. július és augusztus havában néhány enyedi polgár ismét megszervezi a Kört, hogy folytassák a félbeszakadt nemes tevékenységet.
1927-1928 a nagy teljesítmények évei: roppant nagy áldozatok árán 1928. szeptember 23-án a Nagyenyedi Iparos Önképzőkör 40 éves jubileumi ünnepségén felszentelik új székházukat.
1938. szeptember 25-én a Kör fennállásának 50 éves jubileumi ünnepségén az enyedi iparosok még mit sem sejtettek arról, hogy ez volt gazdag művelődési tevékenységük utolsó nagy rendezvénye.
Hadd álljon itt azoknak a neve, akik e korszakban a legtöbbet tettek az enyedi iparosok művelése érdekében: Tángel József, Kunch Antal, Balla Béla elnökök és Sulyok Ferenc titkár. Isten áldja meg emléküket!
Az 1949-es államosítás megadta a „kegyelemdöfést” a nagy múltú Körnek. Minden tulajdonát államosították, széthordták vagy megsemmisítették. Ezzel magszűnt az enyedi magyar iparosság több mint fél évszázadig működő intézménye. Mai igényeknek is megfelelő székháza napjainkban a Liviu Rebreanu Kulturális Központ otthona, ahol semmiféle magyar művelődési tevékenység nincs.
A pusztítástól megmenekült iratokat, a különböző versenyeken nyert díjakat valamint a díszes zászlót Tellár László és leánya, Tellár Ágnes agrármérnöknő valamint Tomai László nyugalmazott lelkipásztor évtizedeken át féltve őrizték, majd letétbe helyezték a Dr. Szász Pál Egyesület székházában és a Nagyenyedi Református Egyházközség lelkészi hivatalában.
Józsa Miklós