Szásznagyvesszős reformátusságáról
Szásznagyvesszős az erdélyi Szászföld legészakibb települése. Az alsó Küküllő-mente a középkorban meghatározóan szász vidéknek számított: A szász építészeti emlékeket őrző települések (Szépmező, Bolkács, Zsidve) mellett a 15. században még Küküllővár, Bethlenszentmiklós, Küküllőfajsz lakosságának nagy része is németül beszélt. Ezek a települések a 16–17. század folyamán magyarosodtak illetve románosodtak el.
A Küküllő északi partján fekvő települések közül egyedül Szásznagyvesszős őrizte meg szász jellegét egészen a 20. századig.
A szász települések általában zárt és zárkózott közösségek voltak, így más felekezetű közösség aligha jöhetett létre itt. Még a nagyobb református lakossággal bíró szász városokban (Medgyes, Szászrégen, Segesvár stb.) is több évszázados küzdelem árán épült református templom, többnyire a 19. század végén.
A vesszősi reformátusság a falu birtokosainak, a vargyasi Daniel-családnak köszönheti létét. Valószínűleg az udvar környezetében illetve patronálása alatt jött létre az első vesszősi református közösség.
1776-ban olvasunk először arról, hogy Vesszősön református istentisztelet volt, viszont ekkor már régi szokásként emlegetik azt, hogy a boldogfalvi lelkipásztor minden sátoros ünnep második napján Vesszősön szolgált. A boldogfalviak gyakran békétlenkedtek amiatt, hogy a vesszősi szolgálatok miatt az anyaegyházközségben kevsebb az istentisztelet, ám a Daniel-udvar hozzájárulása nélkül a kicsi boldogfalvi eklézsia egyedül nem tarthatta volna el papját, így belenyugodtak ebbe.
1780 körül alakult ki az istentiszteletek rendje a két egyházközségben: A lelkipásztor két vasárnap egymásután Boldogfalván, a harmadikon Vesszősön szolgál. Ma Erdélyben ez az egyetlen egyházközség, ahol életben van ez a régi rendtartás.
Szórványos adataink vannak arról, hogy 1790 körül helyben lakó kántortanító, úgynevezett lévita szolgált a gyülekezetben, ám úgy tűnik, hogy inkább időszakos próbálkozással, mint állandó gyakorlattal van dolgunk.
Az istentiszteleteket kezdetben a daniel-udvarházban tartották, itt állt a gyülekezet harangja is. A leányegyházközség úrasztali edényeit is a Daniel család tagjai adományozták.
A gyülekezet 1855-ben épített vályogfalú templomot a Daniel család sírkertjébe. Többször tervezték kőtemplom építését, míg végül több évnyi előkészület után, 45 évvel ezelőtt, 1968-ban elkezdődtek az építési mukálatok. Két évvel később, 1970-ben adtak hálát az elkészült templomban.
1920-ban a gyülekezet református felkezeti iskolát szervezett, ám ezt néhány év múlva kénytelen volt bezárni.
Ma a református gyülekezet 40 tagot számlál. Ebből mintegy fele él a faluban, másik fele gyökereiben kötődik Vesszőshöz.
Ősz Elöd
