A 2008 tavaszán megkezdett munka folytatásában sajnos ezúttal csupán kilencen vettek részt: Rácz Levente, Kerekes Hajnal, Krecsák Adalbert, László István, Molnár Ida, Biró András, Katona Zoltán budapesti lakos, Gálfi Irma és Józsa Miklós, akik nem sajnáltak rászánni néhány órát a Bethlen-kollégium jeles tanárai nyughelyének kiszabadítására az egyre jobban terjedő bozótból.
Ezúttal a Kárpát-medencében egyedülálló tanári sírkert központi részének tisztítását kezdték meg, ahol az évtizedek óta rejtőzködő síremlékeket csodálhatjuk meg (amelyek alatt Fejes Áron, a tanítóképző igazgatója, a kollégium rektor-professzora, Décsey Károly és Kovács Ödön teológiai professzorok, Fogarasi Béla, főgimnáziumi igazgató, Kónya Gyula, Szász Árpád tanárok, Elekes Viktor rektor-professzor, Gáspár János, dr. Garda Kálmán, a kollégium főgondnokai és mások földi maradványai nyugszanak). A fárasztó munkát elviselhetővé tette a ragyogó napsütés, a gyönyörű madárdal és főként az a tudat, hogy az önkéntes tisztogatók tettek valamit fényes múltunk egyre rohamosabban fakuló, pusztuló, eltűnő emlékeinek megmentéséért. Istennek tetsző gesztus lenne, ha a Bethlen-napok előestéjén folytathatnák a megkezdett munkát, hogy kiszabadíthassák Bartha Zsigmond, Nagy Lajos, Lázár István, Farnos Dezső és mások sírját a bozótból, hogy ezáltal zarándokhellyé válhasson az Őrhegy oldalában fekvő tanári temető. A kollégium tanárainak, diákjainak, az egyházaknak és a Bethlen Gábor Baráti Társaság tagjainak összefogásával így régi adósság törlesztése valósulna meg.
Helyénvaló cselekedet lett volna, ha a temető gondnoka és őre, pihenésüket megszakítva, felfáradtak volna a tett színhelyére, hogy számba vegyék a munka eredményét, és esetleg kedvet kapjanak a folytatásához. Hisszük, hogy nem csupán néhány ember szívügye az enyedi magyarság szellemi és tárgyi örökségének megmentése, ápolása. Csak áldozni kell egy keveset!
Szabadság, 2009.04.25 JÓZSA MIKLÓS
