Ágai László

Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő tanári pályáját Nagyenyeden kezdte. 1921-ben jelent meg első verseskötete, a Falusi elégia. A költő mély humanizmusának első jelentős megnyilatkozása e kötet Nevek című versciklusának nyolc verse, amelyekben az I. világháborúban elesett tanítványait, barátait siratja el.

„Oly bibliás-szelídek, mint a János, / és fátylasok, mint őszutón a hold. / Aki viselte, csöndes és leányos, / vagy férfias, de gerlelelkű volt.” – kezdődik a ciklus címadó verse, majd egymást követik az áldozatokat megéneklő költemények: Árpád, Endre, Ödön, Péter, Valér és László. Az utóbbi Ágai László (1884-1916), akiről az irodalomtörténet csak annyit jegyez fel, hogy a költő kollégiumi tanártársa és barátja. Azok közé a szabadszellemű fiatal enyedi tanárok közé tartozott, akik körülvették Áprilyt Enyeden.

Ki is volt ez az „egyensúlylelkű, ritka észmagyar”? Matematika-fizika szakos tanár, a ceglédi tanyavilág egyik parasztcsaládjának, „csöndes, hallgatag, szemlélődő magyarok leszármazottja”. Taulmányait a kolozsvári református kollégiumban végezte, majd tanári oklevelet szerzett a kincses városban. Az 1910/1911-es tanévben helyettes tanárnak nevezik ki a nagyenyedi kollégiumba, ugyanakkor az internátusi felügyelő tanár feladatát is ellátta. Az internátus felső 5-ös szobájában lakott (a kollégium déli szárnya II. emelet). Az 1911/1912-es tanévtől a kollégium végleges és rendes matematika-fizika tanára lesz. Miután megnősül (Bartha Zsigmond professzor leányát veszi feleségül), szolgálati lakást kap a Bethlen utca 9. számon (ahová később barátja, Jékely-Áprily Lajos költözik). Naplójából olvashatjuk: „Rendes tanárságom második esztendejében kollégiumi lakást kaptunk szép kerttel. A következő tavasszal a természet iránt érzett nagy vonzalommal fogtunk feleségemmel együtt a kertészkedéshez. Már magában a munkában nagy örömünk telt… Éreztem és éltem az élet szépségét.”

Ágai, közel fél évtizedig tanít Enyeden. Az I. világháború elején önkéntesként vonul a frontra, hogy élete legfőbb értékét, „a szeretet által teremtett harmóniát” megvédje, élete árán is, a „a külső veszedelmek ellen”. Ennek az eszményének lesz az áldozata: 1916-ban, harminckét éves korában az orosz fronton hősi halált halt.

Ágai László halálának hírét az intézet igazgatója, Járai István jelenti be: „Mély megrendüléssel vettük Ágai László rendes tanár hősi halálának hírét. Az utóbbi időben főgimnáziumunknál nála kiválóbb és hivatottabb fiatal tanár nem foglalt el tanári katedrát. Csodáltuk mélyen szántó gondolatait; tárgya, tanítványai, tanártársai és iskolánk iránt tanúsított odaadó szeretetét.” 1918. március 10-én a kollégium Ágai-ünnepélyen idézte emlékét. Itt olvasta fel Járai István megható, meleg hangú emlékbeszédét.

Ágai Enyeden őrzött szellemi hagyatéka Naplója valamint egy kéziratos matematikai témájú (291oldala, hiányos) dolgozata.

Lírai portréját barátja, Áprily Lajos örökítette meg a Nevek ciklus legszebb versében, a László címűben: „Eszmény. Professzor. Vallomástevő. / Reátapadnak csillogó szemek. / Lelkes világa: szellem, szám, erő – / amíg a föld alatta megremeg. / …Be sokszor néztem azt a homlokot. / Ó, nem, nem a régi hellén szobrokon: / az összhang ott a homlokán lakott. // …És mert nyugodtabb volt a többinél, / irigye lett a robbanó acél, / a szent homlok ma már: homlok-darab. // S a gőgös érc győzelmet ünnepel – / pedig csupán a tükröt törte el: / az összhang mindörökre megmarad.”

 

Józsa Miklós