Álomszerűnek tűnik: ott lehettünk a magyar Országházban február 22-én, szeretett iskolánknak és alapító fejedelmének, Bethlen Gábornak az ünnepén. Most valósággá vált az ünnepnap, amely néhány éve talán még nem sikerülhetett volna. Gondoljunk vissza a történetére: fennállása alatt legalább háromszor vagy többször is csaknem az enyészeté lett ez az iskola, mégis feltámadtak az újjáteremtő erők, amelyek a Főnix madár sorsát szánták neki, mert a pusztító tüzek után a szó szoros értelmében a hamvaiból éledt újjá. Nem csoda hát, hogy volt összefogás, összetartás, együttgondolkodás, kellő lelkesedés az újrakezdésre.
Erdély összes népviselete az Országház karzatán pompázott – A SZERZŐ FELVÉTELEI
Maradt azonban tennivaló a jelenben is. Az ingatlan állagának folyamatos romlása ugyanis a lassú felszámolás egyik korszerű formája. Ma is akadnak azonban olyan utódok, akik a Bethlen-szellemiség jegyében megtalálták azt a fondorlatos diplomáciai utat a korszerűsítéshez, amely nélkül nem létezhetne a 21. század kollégiuma.
Az Országházba várták az enyedieket
A megérkezés a 11. számú beléptető kapuhoz a zászló alatt, a csaknem száztagú küldöttség kedves és természetes fogadtatása mind azt igazolta, hogy itt, a nemzet szívében vártak bennünket. A diákok között akadtak, akik először jártak a világ egyik legszebb Parlamentjében. Ezúttal különösen szépen ragyogott a Felsőházban kétoldalt elhelyezett Bethlen-címer. Küldöttségünknek bemutatták a teljes épületet, a Szent Korona mellett sok diák is meghatódott, és Fórika Éva karnagy vezetésével elénekelték az odaillő dalt. „Oh, Szent István dicsértessél, /Menny és Földön tiszteltessél.” Az énekszó hatására a szemrevaló őrző katonákon volt a csodálkozás sora.
A legmagasabb szintű magyar politikusok tisztelték meg jelenlétükkel az emlékülést, de jelen voltak a román, az angol és a holland nagykövetség képviselői is. A rendezvény műsorvezetői tisztségét Farkas Boglárka kolozsvári származású, népszerű televíziós bemondó töltötte be. Igazi szellemi csemege következett az érző és értő hallgatóságnak (köztük több száz véndiáknak), elsőként a kollégium reneszánsz együttesének négy párban bemutatott 16. századi angol kontra táncával, amelyet Tomai Gyöngyi tanítónő készített elő. A kollégium zenekara 16. századi diáknótát adott elő.
Szép hölgy, mesés környezetben
Kövér László házelnök, az emlékülés védnöke, miután üdvözölte a megjelenteket, Bethlen Gábor szellemisége mellett kiemelte a tudós fejedelem Apafi alakját is. Felhívta a figyelmet arra, hogy az igazi nemzettudat kialakulása jó iskola nélkül lehetetlen, és ezt az erdélyi fejedelmek is tudták. Hozzátette: manapság a problémák megoldására nem nacionalizmusra, hanem racionalizmusra van szükség.
Répás Zsuzsánna helyettes államtitkár azt emelte ki, hogy a Bethlen-kollégium mindig igazi otthonul szolgált a diákoknak, ahol a szellem tovább élt. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint Bethlen Gábor nem tartozott az erdélyi nemesi elithez, négyszáz éve mégis fejedelemmé választották. Végrendeletében így üzen a jövőnek: „úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk”. Mihai Horaţiu Josan enyedi polgármester, az első román önkormányzat vezető, aki a magyar Parlamentben románul szólalt meg, a nemzetiségek közötti megértés és tolerancia jó enyedi gyakorlatáról beszélt, majd felsorolta városa megnevezéseit különféle nyelveken: Enyed, Nagyenyed, Strassburg am Mieresch, Aiud. Átadta az igazgatónak a díszoklevelet és emlékplakettet, amellyel a helyi tanács tisztelte meg a 390 éves nagyenyedi kollégiumot.
Közben a leánykórus Erdély összes népviseletében pompázva, Fórika Éva karnagy vezetésével, a felsőházi emeleteken erdélyi népdalokat énekelt.
Fráter Olivér történész, jól dokumentált, vetített képes előadást tartott a kollégium történetéről. Szőcs Ildikó, az intézmény igazgatója rendhagyó napnak nevezte az ünnepet, amely a 390 éves iskola élni akarását bizonyítja. Kiemelte a példás összefogást a teljes rehabilitáció érdekében, megköszönve az anyaországi segítséget is. Dr. Szőcs Gyula, a Bethlen Gábor Kollégium budapesti pártolója, a keresztszülő-program kiötlője optimizmussal beszélt a Mikó-terv megvalósulásáról, a jövőről. Mint mondta: Enyedet az enyedieknek kell felépíteniük, és ebből minden családnak ki kell vennie a részét. Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója, véndiák szerint a Bethlen-kollégium kiállta az idők próbáját. Holányi Zoltán véndiák-mérnök hozzászólása nagy sikert aratott: Nagyenyeden nőtt fel, és ma is él benne a kötődés szülővárosa iránt. Lélfai Koppány, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt Vezérigazgatója jövőbe tekintő gondolataival zárta a konferenciát.
Véndiákok is találkozhattak
A véndiákok az előadások alatt megtöltötték a termet, számuk a háromszázat is meghaladta. Legtöbben az anyaországból és Erdélyből érkeztek. Ők alkotják azt a háttércsoportot, akik ott segítenek, ahol tudnak, és éltetik, támogatják a kollégiumot pl. a keresztszülő-programmal. A házelnök nagyvonalú fogadása a Parlament folyósóján sokaknak szerzett kivételes örömöt: tanár, volt igazgató találkozhatott itt egykori diákjaival, az osztálytársakkal, iskolatársakkal. A visszaemlékező beszélgetéseknek alig akart vége szakadni. Meséltek életükről, hajdani iskolai kalandjaikról, nehéz pillanataikról, jelenlegi megvalósításaikról és ki tudja, még mi mindenről.
A szombati lazább program sem bizonyult haszontalannak. A diákok a Várban és a Hősök terén nézelődtek, előadásokat, kiállításokat látogattak.
Ünnepélyes pillanatokban bővelkedett a rendezvény
Hazautazáskor megálltunk Szolnokon, az ötvenéves Tisza Parti Római Katolikus testvériskolánál. A mise után a templomban ismét felléptek a kollégisták, szép sikerrel. A hosszú utazás közben a tanárok és diákok egy csoportját faggattam legszebb budapesti élményükről. A csúcsélményt sokak számára maga az emlékkonferencia jelentette, mások a véndiák-találkozót tartották a legszebbnek, ismét mások a Hősök terét dicsérték, vagy a Szent Korona melletti éneklés bizonyult számukra csodálatos élménynek. Az iskola egyik volt igazgatója számára élményt jelentett találkozni azzal a volt diákjával, aki 1974-ben végzett, és azóta sok magas hegycsúcsot megmászott, pl. a Mont-Blancot és a Kilimandzsárót is.
Minden tanár ünnepe
Két vélemény önmagáért beszél. Egyiket a kollégium vallástanára így fogalmazta meg: ez a nap minden olyan tanárnak az ünnepe volt, akik életük folyamán sohasem részesültek elismerésben, hanem csendesen végezték a dolgukat. Tegyük hozzá: a megbecsülés a Kollégiumon keresztül minden erdélyi történelmi iskolának is szólt.
A másik vélemény egyben üzenet a nemrég beiktatott Kató Béla püspök részéről, amelyet a konferencia végén mondott el: „A mai napon világossá vált előttünk, hogy az erdélyi magyar jövő oktatás és ifjúság nélkül elképzelhetetlen. Bármilyen terveket is szövögetünk, ha nem születnek gyermekek, vagy ha megszületnek, és nem viseljük gondjukat, akkor elveszítjük a mát, akkor elveszítjük a jövőt.” Kiemelt hír az Orbán Viktor évértékelő beszédéből: A tavalyi évben az anyaországban több mint kétezer gyermekkel több született, mint az előző évben. Ez kell hogy legyen a követendő példa számunkra is.
Bakó Botond
Szabadság, 2013. február 26.