Maroscsúcs (Stâna de Mureş) a Maros bal partján, Marosújvártól 15 km-re, északkeletre, a 107G jelzésű megyei út mentén fekszik. Első írásos említésekor (1334, Chuch) már egyházas hely volt, Péter nevű papja, a pápai tizedjegyzék szerint, 20 dénárt fizetett. Névváltozatai: 1514-ben Csucs, 1631-ben Csúcs, 1760-ban Csutsch, 1888-ban Maros-Csúcs. A hagyomány szerint, a falu a föléje magasodó Borzás-hegy tetején, „csúcsán”, a Csorgó nevű forrás környékén feküdt, ahonnan később a Maros partjára húzódott le a lakosság. E hagyományt erősítik az ott talált 10-13. századi cserépüst-maradványok, valamint az a tény, hogy a falu ótemetője szintén a hegyen van. A falu első temploma még a reformáció előtt elpusztult. A második templomot, amely 1802-ben összeomlott, a 15. században építtette a Tomori család. Az alapfalak nyomait Orbán Balázs még látta, ma már a Maros folydogál a helyükön. A reformáció idején a falu lakossága unitárius vallásra tért át, s virágzó egyházközségük volt. A reformátusok csak a 17. század közepétől kerültek többségbe. A jelenlegi, 11 m magas, 7×5 méter alapterületű templom építése évtizedekig elhúzódott. (A báró Korda György által templomépítésre szánt pénzadományt az örökösök visszatartották, ezért csak hosszas pereskedés, huzavona után, az 1830-as években épülhetett föl.) A torony falában elhelyezett emléktáblán az 1761-es évszám áll: „AZ UR ISTENNEK SZ. NEVE DITSOSSEGERE KINEK SZ. SEGEDELMEVEL CSAK MAGOK KOLTSEGEKKEL EGESZEN UJJONNAN EPITETTEK EZ SZ. TEMPLOMOT L. B. BOROS IENOI KORDA GYORY … KINEK NEVE ITTEN IGAZAN DITSERTESSEK MAGASZTALTASSEK HALA ADASSAL MIND OROKKE MDCCLXI DIK ESZTENDOBEN”. A templom 12 m magas tornyában két harang lakik. A nagyobbik, 50 kg-os harang 1731-ben készült. Felirata: „Sárpataki Rebeka öntette 1731 E. A. Eccl.”. A kisebbik, 25 kg-os harang felirata: „Renováltotta és nagyobbíttatta B. Bánffi Kristina maga költségén Anno 1776”. A falut, amely Maroskoppánddal régóta társegyházközség, jelenleg 51 református lélek lakja. Új parókiája 1997-ben épült. Lelkipásztorai: Léczfalvi Mihály (-1738), Tsegöldi András (-1765), Török András (1766-1789), Jantsó Tamás (1789-), Zilahi F. József (1795-1807), Galatzi István (1808-1851), Szabó Elek (1851-), Lőte József (1855 körül), Beregszászi György (1860 előtt), Vajna Áron (1860-1868), Bartha Elek beszolgált. Csekelakáról (1868-1874), Pap Dávid besz. Nagylakról (1874-1877), Sebestyén Sándor (1878-1883), Vinczi Domokos besz. Csekelakáról (1883-1884), Vásárhelyi Lőrinc (1884-1889), Bartha Antal (1890-1895), Pap Dávid besz. Nagylakról (1895-1901), Fejér Pál (1901-1903), Pap Dávid besz. Nagylakról (1903-1905), Dali István (1905-1944), Benkő Kálmán besz. Székelyföldvárról (1944-1945), Kónya László (1945-1970), Albert Sándor (1971-1975), Székely Miklós (1976-1983), Visky Péter (1983-1991), Orbán János nyugalmazott lp. és teológusok (1991-1995), Sikó Levente Róbert (1995-2003), Kürti Tamás (2004 –).
www.nre.ro