BEINDULT A DÉLUTÁNI OKTATÁS SZÉKELYKOCSÁRDON
Az utolsó száz méteren sikerült meggyőzni a szülőket
A székelykocsárdi magyar pedagógusok a Cserevár Egyesület által már két éve küzdenek egy szórványkollégium létrehozásán, amely hosszú távon is biztosíthatja a helyi magyar tagozat fennmaradását, ugyanakkor lehetőséget teremt anyanyelvükön tanulni azoknak, akiknek erre nincs lehetőségük. A délutáni oktatás beindítása ennek első szakaszát jelenti : 9 iskolás jelentkezett a szeptember 10-i névsorolvasáson, jövő héttől pedig további 3 óvódás jön át egy olyan óvodából, ahol a szülők csak tanévkezdés előtt pár nappal tudták meg, hogy beszüntetik a magyar tagozatot.
A kezdeményezés sikere a helybeli lelkes pedagógusokat és természetesen Csegezi Zsuzsa polgármester asszonyt dicséri, aki a Simion Lazăr Általános Iskola megnyitóján magyarul is üdvözölte az egybegyűlteket, köztük a meghatódott új diákokat és a hálás szülőket, akik számára nagy megnyugvást jelent, hogy gyermekeik anyanyelvükön folytathatják tanulmányaikat. Természetesen a kocsárdi lelkész és a presbitérium, a harasztosi, a gerendi és a hadrévi lelkészek is felpártolták az ügyet, hasonlóképp a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium iskolalelkésze is.
Jó stratégia – jó eredmények
A szórványkollégium létrehozása nem légből kapott ötlet, Székelykocsárdon az 1950-1960-as években is működött már bentlakás, ezért a kezdeményezés nem volt idegen sem a helybeliek, sem a környékbeliek számára. Azt is jól tudják, hogy a kocsárdi iskolából mindig nagyon jól felkészült diákok kerültek ki, ezt az utóbbi évek képességvizsga-eredményei vagy az országos versenyeken elért jó eredmények is megerősítik.
A gyermeklétszám folyamatos apadását a helybeli pedagógusok nem nézték karbatett kézzel, hanem kidolgoztak egy életképes stratégiát a helyzet orvoslására. A Cserevár Egyesület tagjaiként közösségépítő programokat valósítottak meg. Kiépítették a Gróf Gálffy János Magyar Közösségi Házat, amely a vele szemközti épülettel együtt kiválóan alkalmas a szórványkollégium működtetésére is. A helyi református egyházközség tulajdonában levő épületek felújítási munkálatainak költségét – annak mintegy háromnegyed részét – a református püspökség támogatja. Már megjavították a fedélzetet, központi fűtést szereltek be, kicserélték a nyílászárókat. Jelenleg is zajlanak a munkálatok, körülbelül két hónap múlva ér véget a külső-belső felújítás. Felszerelésére és működtetésére a Bethlen Gábor Alaptól és a Communitas Alapítványtól nyertek pályázati pénzeket és a támogatók között szerepel az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetpolitikai Államtitkárság is. A cserevár egyesület a támogatásokat egy irányba tereli, nem véletlenül van ilyen sok ezekből.
Az idei januári és márciusi pedagógusi tanácskozáson – amelyeken részt vettek a megyei pedagógusai, lelkészei illetve azok vezetői, sőt Kató Béla református püspök is megtisztelte jelenlétével az eseményt-, a kocsárdiak bemutatták elképzelésüket, amelyet egyértelműen támogattak és bekerült a Fehér megyei magyar oktatás stratégiájába. Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója is örvend a kezdeményezésnek, hiszen ezek a diákok majd kilencedik osztálytól az enyedi iskolába iratkoznának.
Ahol a pedagógusok nem vakációznak…
A székelykocsárdi oktatók jól tudták, mire vállalkoztak és azzal is tisztában voltak, hogy nem elég a szóbeli meggyőzés, hanem be kell mutatni kínálatukat, kiemelni a helyi óvoda és iskola által nyújtott előnyöket. A pedagógusok mellett 20 önkéntes is segített a komplex munkában. Volt aki az építkezésben segített, mások a gyerekprogramoknál felügyeltek, főztek, egy anyuka pedig elvállalta, hogy naponta saját autójával szállít az iskolába három gyereket.
Az elmúlt két esztendőben számtalan kirándulást, tábort, szabadidős programot szerveztek, hogy a kiszemelt gyerekeket összeszoktassák a kocsárdiakkal. Voltak már egyhetes úszótáborban, meglátogatták Erdély történelmi nevezetességeit, nyelvfejlesztő- és kézműves táborokat szerveztek, és persze ott volt a foci is… Tapasztalatcserére ellátogattak a Magyarlapádi Szórványkollégiumba is, hiszen Fehér megyében a magyar egyesületek példamutatóan segítik egymást mindenben.
A rendelkezésre álló vakációs napokat pedig a szülőlátogatásokra, meggyőzőmunkára fordították. Volt olyan település, ahova négyszer-ötször is vissza kellett térni, a szülők általában attól tartanak, hogy hosszú távon nem fog működni a kezdeményezés.
A kezdetben kiszemelt 15 fős csoportból végül 12 gyereket sikerült meggyőzni, más hasonló kollégiumok kiépítését figyelembe véve, ez egy ígéretes, reális létszám. Fontos kihangsúlyozni, hogy egyetlen gyereket sem hoztak el szülőfalujából – Gerendről, Hadrévről, Harasztosról, Maroskoppándról- a helyi magyar tagozat kárára. Kizárólag olyan gyerekekről van szó, akik román iskolába iratkoztak volna. A listán szerepel ugyan egy magyar tagozatra járó harasztosi gyerek is, de ez nem befolyásolja az ottani helyzetet. Van olyan diák is, aki már kijárt egy gimnáziumi évet a román tagozaton, de most átiratkozik a magyarra. Van olyan eset is, hogy a család elköltözött Marosújvárra illetve Veresmartra, de a gyerekek továbbra is a kocsárdi iskolához ragaszkodnak, vállalva a napi 15 kilométeres ingázást is.
A gyerekeknek ingyen biztosítják a szállítást, étkeztetést és a délutáni oktatást. Ez az after school-os rendszer pillanatnyilag megoldja a magyar tagozat stabilitását, és költséghatékonyabbnak bizonyul, hosszabb távon viszont szükséges lesz a bentlakás beindítása, elsősorban a nagy távolságok miatt. Természetesen ez a finanszírozásoktól függ, remélhetőleg az egyesület megkapja majd a beígért összegeket és magánszemélyek is felsorakoznak a támogatók közé. Végső soron a magyarság megtartására tett erőfeszítések – amivel a szomszéd falvaknak is segíteni akarnak – kiemelt célja a projektnek, szerencsés hozama a dolognak, hogy közben erősödik a kocsárdi iskola is.
BASA EMESE
TÁMOGATOK:
BETHLEN GÁBOR ALAP
EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA
COMMUNITAS ALAPITVÁNY
