Három helyszín- három ünnepnap
(2015. márc. 13,14,15.)
Fehér megyében a magyar közösség több helységben ünnepelt. ,Ezúttal három különböző helyszínen követhettem nyomon az ünnepet. Az „iskolavárosban” (Nagyenyed) a csaknem 400 éves Kollégium a Vártemplomban ünnepelt. Az RMDSz. központi ünnepsége Felvincen, a valamikori Aranyosszék központjában volt. A szép fekvésű, kis falucska Torockószentgyörgy egyházi keretben ezen a napon saját történelmével ismerkedett. A három színhely a kisvárostól a kisfaluig sok mindenben különbözik egymástól, de hasonlítanak abban, hogy a forradalom és szabadságharc idején mindhárom település porig égett, lakossága elpusztult, vagy elmenekült. A felemelő ünnep, a nemzet egészének a szabadságnak, a tavaszi ébredésnek szólt és nem utolsó sorban annak, hogy végül is az időben „túlélték,” újra telepítették és megerősítették közösségeiket. Ma két helyen kisebbségben, egyikben pedig többségben, de szabadon ünnepelhetnek!
Péntek: márc. 13. A felújítás alatt álló kollégiumi díszterme helyett, a Vártemplomban gyűlt össze a líceumi ifjúság, tanáraival, iskolai és egyházi vezetőivel valamint városi érdeklődőkkel együtt. A XI. A szervező és szereplő osztály kis szórólapokkal fogadta a vendégeket, emlékeztetve a nagy műemlékvédő versenyre. Kónya Tibor iskolalelkész prédikációjából mindössze egy kérdést emelünk ki: Merjük e vállalni azt, amit 1848-ban a szabadság nevében vállaltak a magyar emberek? Szőcs Ildikó az eseményt visszatérésnek nevezte a bensőséges „családi” rendezvények világába. A Fodor Katalin magyar tanárnő által előkészített műsort, versekből és prózai művekből a XI. A. o. tanulói mutatták be. A Kollégium leánykórusa Fórika Éva ny. zenetanárnő vezényletével Erdély szinte minden népviseletében mutatkozott be, gyönyörű népdalaival. Evvel szimbolizálta a Kollégium, mai napig érvényes „erdélyi iskola” jellegét.
Szombat: márc.14. Felvincet ma 10 %-s arányban kb. 470 magyar lakos lakja. A történelmi Aranyosszék mai utódjának lakói együtt ünnepeltek, két helyen (a templomban és a kultúrházban) és az ezeket összekötő útvonalon. Az RMDSz megyei szervezetének és a Szász Pál Egyesület gyakorlott csapata (Kerekes Hajnal, László István, Nagy Mária) példás szervezéssel biztosította a felemelő, jó színvonalú megyei központi ünnepet. Ehhez járult hozzá társszervezőként a helyi szervezet és a Polgármesteri Hivatal képviseletében Vincze András alpolgármester és önkormányzati csapata, a Felvinci Református Egyházközség, az Ethnika Kulturális Alapítvány és az RMDSz Megyei Női szervezete.
A Felvinci Református Templomban Nt. Lukács György református lelkész házigazdai minőségben és Bilibók Géza helyi plébános ökumenikus istentisztelettel vezették be az ünnepi órát. A plébános ünnepi beszédében Hamvas Bélát idézte: „a legnagyobb rang, amit egy nép remélhet, hogy megszentelt életet él” A húsz felvinci fiatal ünnepi műsorral lepte meg a megye több részéből idesereglett közönséget, amelyben többek között Vörösmarty Mihály Szózatának és Kölcsey Ferenc Himnuszának prózai szövegét adták elő. A kivonulás után a templomudvaron álló kopjafánál koszorúzás zajlott. Nt. Lukács György ref. lelkipásztor visszaemlékezett, az első 1990-es megemlékezésre, amikor kokárda csak a szívekben volt, Petőfi Sándor önarcképével együtt. A Kolozsvári Magyar Főkonzulátus nevében Korsós Tamás konzul koszorúzott, aztán sorba többek között a Fehér megyei RMDSz. a Nőszervezet, a helyi Önkormányzat helyezte el koszorúit. Az ünnepi sokadalom szemet gyönyörködtető felvonulással haladt át, többségi tekintetektől is kísérve a ref. templomtól a kultúrházig vezető útvonalon. Elől az a díszzászló, amely a „Tavaszi szél vizet áraszt,” megyei tavaszi néptánc fesztivál második „felvinci kiadását” szimbolizálta és ezúttal a nap végén átkerül a jövő évi helyszínre Magyar-Péterfalvára. Az első fesztivál Magyarlapádon a néptánc kultúra megyei központjában volt.
A szépen karbantartott korszerű felvinci kultúrházban az ünnepi beszédek és a fesztivál tizenkét együttesének a bemutatkozása zajlott. A kivételesen jó moderátor a vinci származású kollégiumi véndiák a Sapientia Egyetem tanára, Szacsvai Kinga. A konzul, Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét tolmácsolta, aki többek között az összefogás, egyetértés és szabadság örökérvényű igazságait hangsúlyozta. Ladányi Árpád kifejtette, hogy addig ünnep márc.15. amíg szívből ünnepeljük. Lőrincz Helga arról beszélt, hogy mindig számolni kell a „gyökerekkel”: honnan jöttünk és hova tartunk? Jobbnál jobb táncbemutatók zajlottak a következő sorrendben: Nagymedvési tánccsoport (a megalakulás időpontja: 2014. vezető: Székely István Szabolcs) Vajasdi Margaréta (2004. Szilágyi Levente) Magyarlapádi Gyöngyszemek (2005. Kiss Csongor) Csombordi Pipacsom (2009. Köble Hajnal Emese) Felenyedi Malomkerék (2014. Kónya Tibor) Gyulafehérvári Csűrdöngölő (2013.Szilágy Győri Loránd) Marosgombási Tánccsoport (2013.Sikó Anna Rozália) Torockószentgyörgyi és Torockói Kis Szilas ( 2013. Kónya Tibor) Torockószentgyörgyi és Torockói Nagy Szilas (2013. Kónya Tibor) Miriszló Gyöngye (2012. Szabó Csilla) Magyarpéterfalvi Hanga (2011 Balázs Magda) Felvinci Néptánccsoport (2006 Takács Emese) Az összes tánccsoport emléklapot fiataljai ünnepi ebédet kapott együtt a meghívott vendégekkel. Befejezésül a péterfalviak átvették a néptánc bemutatók zászlaját, amit egy évig őriznek, majd az ünnepség után továbbadják.
Vasárnap:márc.15. Torockószentgyörgyön az unitárius egyház szervezésében a gyülekezeti teremben zajlott le az ünnepség, ahol kb. ötvenen, gyűltek össze. Ünnepi istentiszteletet tartott Finta Emese unitárius lelkész. Mondanivalójának központi gondolata a szabadság és igazság keresése. Az Ifjúsági Egylet Imre Elvira kántor vezetésével klasszikus 48-as műsorral, Petőfi Sándor versekkel és Kossuth dalokkal örvendeztette meg a figyelmes közönséget. A vetített képes előadást Bakó Irén ny. tanár tartotta Torockószetgyörgy 1848-49-ben. (Rabok legyünk vagy szabadok?) Ebben egyféle magyarázatot nyújtott a közönségnek, a helyi lakosságot ért megpróbáltatásokban az osztrák vezetés uszító politikája, a magyar politika egyoldalúsága és az irreguláris román szervezkedés ellátása körüli bonyodalmakban. Az előadás egy érdekes adalékkal kezdődött John Pagetről, (a magyarrá lett angol főúr, (esguire) orvos aki erdélyi körútja során (az 1830-as évek végén) meglátogatta Torockót és T. Szentgyörgyöt. Eredeti módon írja le az akkori falu gazdagságát, népviseletét és szokásait. 1848-49 ben a két falu gyakorlatilag az egész mócvidék mozgósított hadtesteit el kellett lássa élelemmel, miközben védelem nélkül maradt, tehát magára volt utalva. Az előadó nyomon követte azt, hogy a békés helyzetből hogyan bontakozik ki az etnikai konfliktus. Az előadás után beszélgetés indult meg, sokan visszaemlékeztek a nemzetőrök neveire, és csodálkoztak azon, hogy a könyvtárakban pl. a gyulafehérvári arhívumban, mennyi érdekes adat, újdonság található. A tanárnőt tapssal és egy csokor virággal jutalmazták. Az is szóba került, dícsérettel hogy Mészáros István kőműves ebből az alkalomból elkészítette az elesettek emlékművén a tetőt, (a kalapot)
2015 márc.-15 Bakó Botond